S hogy mire fel él az ember?
Maroknyi szíve minden egyes
dobbanással jelez vissza,
lélek lapul a váz alatt,
parázson táncoló, csontba zárt
marionett bábu, lelkes gépezet,
gyarló páncélzattal vértezett,
ösztönnel hintett őserő.
Hogy mivégre a test tulajdona?
Nem tudható az, nem sejthető,
évezredes ködbe-hűlt titok,
teremtett rendszere a létnek.
Bizony pedig, itt hever a minden,
hol az ember csak egy senki,
választott útra lép a hús, a vér,
s ami változik, csak az idő és a tér.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése