Ez a sokak által elmarasztalt emberi tulajdonság elengedhetetlenül fontos az élet élhetőségére nézve. Ugyan úgy lényeges, mint az igazmondás. Bármelyik hiánya a meglévőket teszi értékelhetetlenné, megszűnik a „Mihez képest” fogalma, nem lesz viszonyítási alap.
Ha nincs mennyország értékelhetetlenné válik a pokol, és fordítva.
Az időnkénti hazudozás történhet szeretetből, tapintatból, jó szándékból, meg persze gonoszságból, előnyszerzésből is.
Egyesek mondják, ”Én őszinte ember vagyok, ami szívemen az a számon”
Na, ennél nagyobb bugrit, nagyobb hibát alig lehet elképzelni. Az ilyen polgártárs nem más, mint diplomáciai érzék nélküli unintelligens csőd.
Hogy miért?
Mert ugyan úgy tévedhet a dolgok megítélésében, mint mindenki. Amit mond, az, az ő igazsága, így általános érvénye nincs.
Jóvátehetetlenül belegázolhat mások életébe, ami maradandó károsodást okoz.
Kilátástalan helyzetekben elpusztíthatja mások életét, kűzdenitudását, őszinteségével megöli az esélytelent.
Szerencséjére ezt a közvetett emberölést a BTK.- nem bünteti.
A lét elviselhetősége a fő cél, az igazság gyakran árt, a hozzá történő ragaszkodás nagy hiba ,Fouche szerint, a bűnökért lehet csak megbocsátani, a hibákért soha. Egy bármi okból külső vagy belső sérülést szerzett egyén titokban, tisztában van helyzetével, de nem akarja tudni,,mert neki abban a pillanatban vége. A hazugság az egyetlen, ami képes erőt adni az eljövendő harchoz.
Minél inkább tudatosítom az emberben a valóságot, ha egy öreg valakinek megmondom mit tett vele láthatóan az idő, olyat mesélek el neki, amit ő is tud, de keményen tudatosítok benne egy általa elnyomott felismerést, és rohamosan öregedni kezd.
Az ember nem az igazságot akarja hallani, hanem azt, amit hallani akar.
Ez azért sem irreális, mert többféle igazság létezik.
A hazugság tulajdonképpen a fantáziálás művészete. Minőségéből leszűrhető az elkövető értelmi szintje, orientáltsága, lelki milyensége, másokhoz való hozzáállása.
Ennek megfelelően vannak egészen primitív és gonosz hazugságok- minősítve a mellébeszélőt - és vannak egészen nagyszerű- mondhatni nélkülözhetetlen költői értékkel bírók, stílusukban, szándékukban építők.
Egy rutinos, tehetséges hazudozó sosem lehet unalmas és egysíkú, vonzereje abban rejlik, hogy a fantáziátlanok éhségét kielégíti, esetleg megindít bennük, még ha alapszinten is egy folyamatot, amire feltétlen szükségük van.
Aztán, hogy a hallgató ébredező készsége pozitív vagy negatív irányba mozdul el, ez az egyén milyenségétől függ.
A hazugság sokszor az élet gödrein keresztülnyúló híd - ami ha nem válik kábítószerré-képes megóvni bárkit egy szomorú összeomlástól.
Ne restelljünk hazudni, mert létünk része jókor, kellő mértékben alkalmazva életeket menthet.
A mértéktartó hazudozás a kultúrember erényeihez sorolható.
Ha nincs mennyország értékelhetetlenné válik a pokol, és fordítva.
Az időnkénti hazudozás történhet szeretetből, tapintatból, jó szándékból, meg persze gonoszságból, előnyszerzésből is.
Egyesek mondják, ”Én őszinte ember vagyok, ami szívemen az a számon”
Na, ennél nagyobb bugrit, nagyobb hibát alig lehet elképzelni. Az ilyen polgártárs nem más, mint diplomáciai érzék nélküli unintelligens csőd.
Hogy miért?
Mert ugyan úgy tévedhet a dolgok megítélésében, mint mindenki. Amit mond, az, az ő igazsága, így általános érvénye nincs.
Jóvátehetetlenül belegázolhat mások életébe, ami maradandó károsodást okoz.
Kilátástalan helyzetekben elpusztíthatja mások életét, kűzdenitudását, őszinteségével megöli az esélytelent.
Szerencséjére ezt a közvetett emberölést a BTK.- nem bünteti.
A lét elviselhetősége a fő cél, az igazság gyakran árt, a hozzá történő ragaszkodás nagy hiba ,Fouche szerint, a bűnökért lehet csak megbocsátani, a hibákért soha. Egy bármi okból külső vagy belső sérülést szerzett egyén titokban, tisztában van helyzetével, de nem akarja tudni,,mert neki abban a pillanatban vége. A hazugság az egyetlen, ami képes erőt adni az eljövendő harchoz.
Minél inkább tudatosítom az emberben a valóságot, ha egy öreg valakinek megmondom mit tett vele láthatóan az idő, olyat mesélek el neki, amit ő is tud, de keményen tudatosítok benne egy általa elnyomott felismerést, és rohamosan öregedni kezd.
Az ember nem az igazságot akarja hallani, hanem azt, amit hallani akar.
Ez azért sem irreális, mert többféle igazság létezik.
A hazugság tulajdonképpen a fantáziálás művészete. Minőségéből leszűrhető az elkövető értelmi szintje, orientáltsága, lelki milyensége, másokhoz való hozzáállása.
Ennek megfelelően vannak egészen primitív és gonosz hazugságok- minősítve a mellébeszélőt - és vannak egészen nagyszerű- mondhatni nélkülözhetetlen költői értékkel bírók, stílusukban, szándékukban építők.
Egy rutinos, tehetséges hazudozó sosem lehet unalmas és egysíkú, vonzereje abban rejlik, hogy a fantáziátlanok éhségét kielégíti, esetleg megindít bennük, még ha alapszinten is egy folyamatot, amire feltétlen szükségük van.
Aztán, hogy a hallgató ébredező készsége pozitív vagy negatív irányba mozdul el, ez az egyén milyenségétől függ.
A hazugság sokszor az élet gödrein keresztülnyúló híd - ami ha nem válik kábítószerré-képes megóvni bárkit egy szomorú összeomlástól.
Ne restelljünk hazudni, mert létünk része jókor, kellő mértékben alkalmazva életeket menthet.
A mértéktartó hazudozás a kultúrember erényeihez sorolható.
Kép: Kapolyi György Öreg szirén című rajza
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése