2015. február 18., szerda

Ments meg!

with 0 Comment


Söpörd el rút hajam arcomból!
Éj szőtte rá fekete leplét.
Poklomból már láttam nagyon jól:
te vagy, kiért élni szeretnék.

Hiszem, hogy lényed varázsforrás,
hát hagyd, hogy megmártózzak benne!
Tudod, az én szívem csak rozsdás
vas, de kezedben csillag lenne.

Rám terült már a roppant idő,
s voltam a vihar szerelmese.
Így lettem én egy éjbe illő,
feledés ajkára írt mese.

Söpörd hát el csúf varjúhajam!
- arcomon huny a tavalyi tél.
Te vagy reményem, fehér galamb,
de bírám is, ki újra ítél.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.