Pálmafák

De szép ez a táj, anya ! Azok a pálmafák! Nézd, hogy csillognak a fények a levelein !
 - Az csak a párától van, kisfiam.
 - Szerintem meg, silány, szürke az egész.
 - Nézd, ott az árnyékban egy ülő bácsi. Mit csinál ? Beteg ?
 - Dehogy, Jancsika, csak horgászik.
 - Álljatok arrébb, nem látok tőletek. Túl sok itt az árnyék. A  felhők is, milyen vészt jóslóan sötétek.
 - Apa, az a másik, ott szélen a vízben, nem félt, hogy vízbe fullad ?
 - Igazad van, a tengernél sosem tudhatja az ember. Na, látod, ezért kell mindig vigyázni. Aki nem tud úszni, az ne menjen a vízbe.
 - De az a szörfös is bement.
Igen, és most azt hiszi, hogy ő uralja a tengert. Látszik a mozdulatán.
 - És akik a parton sütkéreznek ? Azok nem mertek bemenni ?
 - Ők itt érzik jól magukat. Gyönyörködnek. Az embernek az az érzése...
Gyerekkoromban én is szerettem volna szörfözni, de apám soha nem vitt el...Nem volt rá pénzünk.
 - Nem vesztettél semmit. A tenger hullámai, néha nagyon veszélyesek tudnak lenni.
 - Jé, kis halak ! Csillogó gyerek szemei érdeklődve kutatják tovább az oly szépnek ítélt tájat. Látod ?
 - Igen. Egyre kevesebb van belőlük. Ha nem tudnak alkalmazkodni, elpusztulnak.
 - Nem félnek ?
 - De igen. De úszniuk kell. A cápák pontosan tudják, mikor kell lecsapni.
 - Ott, az ágak között, az milyen madár ? Biztosan szép színesek a tollai.
 - Vagy nem.
 - És a virágok ?
 - Szerintem elég megfakultak. Megette őket az idő.
 Persze, fekete, fehérben, ...

 - Nézze, Kálmán, Ez a legdrágább !... Fenomenális !
 - Ritkaság !. Ha én ezt elmesélem !

 - Na, menjünk, mert jön a másik csoport...
Kíváncsi lennék, mit szólna ehhez a sok...

 - Nem tudok, kérem...Nem láthatom...Én csak a képkeret vagyok.