2017. február 22., szerda

Kaderjákné Dobák Viktória: (út)ÉLET(út)

with 0 Comment


Selyem vásznát mosta az eső, marta a fagy, meghasonlott, felhasadt.
Fénytelen halpénzként értéktelendett el, megfellebezhetetlenül.

Segítség nélkül nem tudott megvalósulni önmagában.
Aztán, talán a farsang ihlette, mozaik üvegnek öltözött...

Kéken, pirosan, sárgán terítette vásznát a nagyérdemű elé,
Nézték, csodálták, miként válik önmaga komédiájává.

Hiába mossák el színét mindaddig festett üveg marad,
Amíg ki nem gyógyítják skizofréniába süllyedt állapotából.

Hétköznapivá szürkült mivolta újra megosztóvá avanzsált.
De lesz-e vajon, aki  megmondja neki:Nem vagy mozaiküveg!




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.