Pacl Ábri Judit: Esőtánc

falakat porlaszt, rögöt bont
a hegyoldalnak nekiront
parázna csataló az ég
nem, nem fog
nem fog esni még..
de lent, e szomjas vakolat
s e sudár égi kapcsolat
megveti humuszágyait
e földi metszet vágyait
szíjat szel magának a zöld
e buja, hántolatlan föld
festő kezében, vásznon
csapodár, bíborló tájon
egymásba tér a két vadon
egy öreg, elnyűtt pamlagon
s az ég függönye földig ér...
s a föld ruhája égig ér...