Segesvári vár

Hol a Segesd patak ömlik
a Nagy – Küküllő folyóba,
nagyon fontos lakott hely volt
régen,ősidőktől fogva.

Itt állott rómaiaknak
a katonai őrhelye,
majd az óbolgár népnek volt
ezen környéken lakhelye.

Favár épült fent a hegyen,
szászok laktak e vidéken.
Jött a tatár mint sáskahad,
nem is maradt semmi épen.

Falakkal,tornyokkal épült
be a Várhegy felső része.
Ám nem nyugodhatott a vár,
török támadt a környékre.

Mátyás ellen fellázadtak
a segesvári polgárok,
vár piacán fejük vesztik
a szegény székely lázongók.

Jöttek – mentek a csapatok,
ostrom – ostromot követett.
Pestis, tűzvész pusztította,
örült ki menekülhetett.

Erdély három fejedelmét
választották meg e várban.
Állottak eztán szépséges
Erdélyük szolgálatában.

Tizenötödik században
vár elnyeri mai arcát ,
csipkeszegélyű várfalat,
építnek tornyot, bástyát.

Tornyokat mind a céheknek,
a védelemhez öt bástya.
 Kilenc torony még ma is áll,
és megmaradt kettő bástya.

Pekry Lőrinc kurucai
voltak a várban kártevők.
Majd ismét a pestis járvány,
tűzvésztől féltek  bent élők.

Ezernyolcszáznegyvenkilenc:
a fehéregyházi csata
nemzetünknek, Petőfinek
a gyászos, fekete múltja.

Segesvári csatamezőn
két Petőfi is csatázott,
az Ignác nevű főhadnagy,
s Sándor aki nem vigyázott.

Melyik halt meg azt nem tudni,
a költőnek nyoma veszett,
azóta is találgatják:
A teteme hova is lett?

Emlék helyet hoztak létre
a holtak tiszteletére.
Ki arra jár tisztelegjen,
gondoljon sok elesettre.

Segesvári vár Erdélynek
az egyik leglátványosabb,
legjobb állapotban őrzött
vára. Környék leggyászosabb.