Sári rendetlen kislány volt. Mindenét széjjelhagyta, eldobálta, s amikor szükség volt rájuk nem találta. Édesanyja sokat szomorkodott miatta. Hiába kérte, legyen rendes, vigyázzon a holmijára. Sári úgy tett, mintha megfogadta volna a tanácsát, de a következő pillanatban már el is felejtette ígéretét.
A kislánynak volt egy pár rózsaszín papucsa. Amikor fel akarta venni, sohasem találta azokat, vagy csak hosszas keresgélés után akadt rájuk. Az egyik az ágy alatt lapított, a másik meg a fotel alól került elő.
Rengeteg idő ment el a papucsok keresésével.
Egyik nap is, amint hazaért az oviból levetette az utcai cipőjét, bele akart bújni a két rózsaszínű papucsba, de nem voltak sehol.
–Édesanyám, hol vannak a papucsaim?
–Gondolom ott, ahová ledobtad őket – válaszolta az édesanyja.
Elindult a délutáni program a két kicsi, rózsaszínű papucs keresése.
Sári az egész házat felforgatta. Sehol nem lelt rájuk, pedig mindenhová benézett. Képtelenség, hogy két papucs szőrén – szárán elvesszen. Valahol csak lenniük kell.
Ki tudja, hogy már mióta kereste a papucsait, egészen elszontyolodott, amikor a nagyszobában, szülei ágya alatt megpillantotta az egyiket. De vajon, hol lehet a másik?
Megint hosszú percek teltek el, mire előkerült a másik is. Bizonyára nem tudjátok elképzelni, hol volt? Sára papucsa a ruhásszekrény tetejéről kandikált ki. Senki nem értette, hogyan került oda.
Az ágy alól még csak valahogy kipiszkálta a kislány. Igaz nem volt éppen gyerekjáték. Le kellett hasalni a szőnyegre, sőt bemászni az ágy alá, hogy elérje. Sárának úgy tűnt, mintha a papucs egyre messzebbre mászna, amikor nyújtotta feléje kezecskéjét.
–Ne menj el! – mondta a kislány.
–Nem akarom, hogy megfogj – mordult rá a papucs. –Nem szolgálok rendetlen kislánynak.
Nagy nehezem valahogy mégis csak sikerült elkapnia Sárának a papucsot, aki akkor mérgesen ezt mondta:
–Fivéremet úgysem tudod elérni. Fent van a szekrény tetején magasan. Kicsi vagy még te ahhoz, hogy elérd.
–Majd felállok egy székre, vagy megkérem édesanyámat, hogy vegyen le.
–Nem hiszem, hogy édesanyád segíteni fog. Nagyon mérges rád, amiért rendetlen vagy.
–Akkor meg majd édesapám veszi le. Bebe!
–Édesapát egy hétre elutazott vidékre. Nem jön haza ma.
Sára ekkor kapott észbe, hogy a papucsnak igaza van. Édesapja nem tud segíteni neki.
Az előhalászott papucsot a hona alá fogta, és a ruhásszekrényhez kullogott. Hiába próbálkozott egy székről, úgysem érte el a másik papucsot.
–Tessék azonnal lejönni – mondta neki parancsolóan.
–Nem megyek – válaszolta durcásan a papucs. – Én, sem akarlak téged szolgálni. Keress magadnak mást!
–Ha nem jössz le, megmondalak anyukámnak - toporzékolt Sári és kezecskéjét nyújtogatta a papucs felé.
Erre pöttöm lábbeli hangosan nevetni kezdett.
–Azt gondolod, anyukád majd neked ad igazat? Hallottam tegnap is nagyon mérges volt, amikor nem raktál rendet a szobádban. A játékaidat szanaszét szórtad, mintha bomba robbant volna.
Ezen a kislány is elgondolkodott. Lehet, a papucsnak igaza van? Mindennap veszekedés van náluk, hogy ki rakjon rendet. Sőt már az óvó néni is mondta neki, hogy rendetlen.
Leroskadt a szőnyegre és bánatosan sírdogált. Váratlanul egy kicsi madár repült be a szobába a nyitott ablakon. A kislány vállára szállt, és halkan csipogta Sári fülébe:
–Ha megígéred, hogy ezentúl rendes kislány leszel, segítek.
Sári könnyes szemmel a madárra nézett.
–Megígérem – mondta.
–De be is tartsd ígéreted, mert ha nem, akkor soha többé ne fogok segíteni.
–Úgy lesz – szipogta a kislány. – Amint visszakapom a papucsomat, azonnal megyek anyukámhoz és segítek neki rendet rakni a szobában.
A madárka felröppent a szekrény tetejére és apró szárnyaival addig – addig vergődött, amíg sikerült levernie a papucsot.
Sári boldogan húzta fel a lábára.
–Ne féljetek drága papucsaim, mostantól jó kislány leszek! Vigyázok rátok, nem foglak szanaszéjjel dobálni bennetek – monda a még mindig durcás papucsoknak.
Édesanyja nagyon elcsodálkozott, amikor Sári felajánlotta neki a segítséget. Ilyet még sohasem tett. Mindig elfutott, ha megkérte valamire. Nem volt hajlandó segíteni, vagy azt füllentette fáj a hasa, feje. Állandóan kibújt a segítség alól.
Kislánya most egy szempillanat alatt megváltozott. Nem bánta, sőt nagyon örült neki.
A papucsok is megnyugodtak. Sári minden este szépen, rendben lerakta őket az ágya mellé, hogy reggel, amikor felkel, mindjárt beléjük tudjon lépni, s soha többé ne kelljen keresgélnie az elveszett papucsokat.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése