2017. április 5., szerda

Palackposta

with 0 Comment


Palackpostámba rejtettem titkos üzenetem,
Vízre tettem, s az árral úsztatom kikötődig levelem,
Minden porcikám remeg nélküled, a tengerparton
Várlak, siess, nehogy más orvul elraboljon.

Csapkodnak a hullámok, átáztatják szívem,
Bíborvörös kimonómon átlátszó lett részem,
Százszor vagy ezerszer, Soha! Nem tudlak feledni!
Nap égető tűzének közelében sem tudok átmelegedni.

Álmodom veled szenvedélyesen, szád számra forr,
Oly jó ez a könnyed ringás, fehér-uszályomon delfinorr,
Pehelysúlyommal légiesen siklok vitorlásod felé,
Lélekvesztő lettem! Iránytűd irányít, úgy libegek hazafelé.

Zúg a tenger, morajlik, szélvihar morgolódik,
Nehéz nekem ez a teher, erőm szétmorzsolódik!
Talán, ha öledbe vennél, s könnyű álomba ringatnál,
Nem félnék a haláltól sem, hisz csókjaiddal altatnál.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.