Elmélyült a ránc, nehéz évek nyoma,
törölhetetlen már ajkad szegletén...
Csendes mosolyod szívemet horzsolja,
tisztán ragyog mégis életem egén.
Gondtalan kacagás talán a múlté,
de maradt a belőle áradó fény,
melegséggel tölt be borús napokat,
gondozza a szépet, s marad még remény.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése