K. Ernő egy 33 éves közepesen vonzó műszakicikk eladó egy vidéki kisvárosban. Középmagas, sötét hajú, kék szemű. Ruházatára jellemző, hogy hangulatához mérten változtatja. Jobb napokon sportosan elegáns ruhadarabokat ölt magára, és ilyenkor egy felszabadult, víg kedélyű, gondtalan fiatalember látszatát kelti. Amikor kevésbé életvidám, ami legfőképpen hétvégeken jellemző rá, akkor viszont kopott pizsamájában tölti az egész napot lehúzott redőny mögött. Rezignált állapotából ilyenkor semmi és senki nem tudja kizökkenteni: sem a hangosan veszekedő szomszédok lármája nincsen hatással rá, sem az ablaka alatt önfeledten játszó gyerekek ricsaja nem ’ébreszti’ föl a szinte már-már meditatívnak ható állapotából, és ha netalán becsönget hozzá valaki ( egy adománygyűjtő vagy a postás), az sem teszi cselekvőképessé: egész egyszerűen nem nyit ajtót neki. Ha mégis erőt vesz magán, mert a szükség arra kényszeríti, hogy vásároljon magának néhány élelmiszert a legközelebbi nonstop üzletben, akkor pedig csak egy susogós melegítőalsót kap magára egy régi, szürke édesanyjától kapott pulóverrel kiegészítve, és lesütött szemmel surran végig a lakótelepen, ahol él.
K.Ernőnek általában kevésbé jó napjai vannak, de senkinek sincs fogalma arról, hogy ezeket miként éli meg. Munkahelyén kedves, segítőkész figurának ismerik és nem is feltételezik róla, hogy alkalmanként búskomorság gyötri, mint ahogyan azt sem, hogy bármi a megszokottnál különösebb dologgal töltené szabad perceit. Ismerősei úgy gondolják, hogy ő egy átlagos agglegény, aki szívesen udvarolgat, tulajdonképpen bárkinek:18 éves fruskáknak, 30 év alatti hajadonoknak, 30 év fölötti kisgyerekes férjes asszonyoknak, középkorú egyedülálló vagy elvált nőknek, időként 50 év fölöttieknek is.
Bármily furcsa, K.Ernő általában célt ér és számos alkalommal látják őt hölgyek társaságában, de ezek a legtöbb esetben szalmaláng életű viszonyok. Mindig heves udvarlással közeledik a nőkhöz és notórius ígérgetésekkel szédíti el őket: hol örök szerelmet, hol anyagi felvirágozást ígér a potenciális áldozatoknak, de ezekről a légyott után, igaz nem szándékosan, egész egyszerűen megfeledkezik. Az oka ennek egyáltalán nem bonyolult: amilyen gyorsan fellángol, olyan gyorsan el is veszíti érdeklődését az adott hölgy iránt. Elég számára egy félreérthető mondat vagy egy kevésbé vonzó gesztus az illető részéről, egyből kihátrál az egyébként bimbózónak induló kapcsolatból. Ezt a jellemvonást valószínűleg korán eltávozott édesapjától örökölte.
Az eredménytelen keresgélésbe egy napon azonban végleg megcsömörlik, és kiábrándulván a gyengébbik nemből elhatározza: soha többé nem ismerkedik nőkkel. Ez önmagában még áthidalható is lenne, ha találna valami pótcselekvést, ami felvillanyozza kicsit, amiben örömét leli, de innentől kezdve semmi olyan kompenzáló tevékenység nem kerül a látókörébe, amivel betölthetné az űrt az életében.
Így létezik K. Ernő céltalanul a magatehetetlenség béklyójában hónapokon át. Éjszakánként már aludni sem képes, álmatlanul forgolódik az ágyában, és egy idő után minden éjjel, úgy hajnali három tájékán, suttogó hangokra üti föl a fejét: Ne játssz a tűzzel! Ne játssz a tűzzel!
Az egyik késő őszi éjjelen ezt megelégelvén, úgy dönt: már csak azért is játszani fog vele.
K.Ernő mindig is makacs ember volt. Már tizenévesen is rendelkezett ezzel a tulajdonsággal, amikor éjjelenként édesanyja tiltása ellenére a közeli erdőbe járt ki baglyokat figyelni: füleskuvikokat, uhu baglyokat, macskabaglyokat, erdei fülesbaglyokat, de később a puszta figyelgetéssel már nem érte be: elkezdte befogni őket és bizony nem egyet ki is tömött. Édesanyja, amikor felfedezte a ritkán használt pincehelyiségben a sok tetemet, éjjelenként kulcsra zárta fia szobáját, de ő mindig talált módot arra, hogy kijusson és új hobbijának szentelje az idejét. Fél év után azonban elveszítette érdeklődését e különleges madarak iránt, és figyelmét a hűtőgép alkatrészek keltették fel: felhalmozott belőlük hat zsáknyira valót és megpróbálta a lehető legprecízebben lerajzolni őket jegyzettömbjébe. Pár hónap elteltével az ezekkel való foglalatosságba is belefásult, és a tolószékek felépítésének rejtelmeibe vetette bele magát. A cél érdekében, nem egyet el is tulajdonított, de ez sem tudta túl sokáig fenn tartani a kíváncsiságát.
És így talált újabb és újabb szokatlanabbnál szokatlanabb kedvtelést magának, megunván az előzőt, amikor is fiatal férfiként, természetes módon, a nők irányába terelődött.
Azon a bizonyos késő őszi éjjelen, hónapok óta tartó hasztalan várakozás után legutóbbi passzióját is végképp feladván, K. Ernő fölös energiái levezetésére újabb szenvedélyre lel : piromániás lesz. Először csak kisebb tárgyakat gyújt föl, pl. a kisebb otthoni berendezési és használati tárgyait (papucs, mappatartó, lexikonok, szőnyeg), majd a tévéjére és mikrohullámos sütőjére is sor kerül. Persze arra mindig ügyel, hogy ezt senki ne vegye észre.
Lassanként függővé válva, megszokott, biztonságos környezetét is elhagyja és egyre nagyobb kihívások elé állítja magát. A városban egyre több pad, kuka, közlekedési eszköz ill. lakóépület válik a tűz martalékévá általa. Ilyenkor bizsergető megelégedettség tölti el, de csillapíthatatlan gyújtogatási kényszere, új hóbortja iránti kedve, tőle rendhagyó módon, nem szűnik meg, hanem egyre fokozódik.
K.Ernő 33 éves műszakicikk eladó felismerhetetlenségig megégett holttestére a város mögötti erdő egyik árkában találnak rá egy verőfényes, májusi reggelen. Fogazatáról sikerül beazonosítani. Szándékos emberölésre gyanakszanak. A város lakosai értetlenül állnak az eset előtt. A tettest azóta is keresik.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése