Illatozó nyárból, sárdobáló ősz lett.
szerelmed az eső kimosta belőled.
Pocsolyákba lépek, jönnek emlékképek,
szálló ökörnyálból szövök terítéket.
Leterítem vele bánatom asztalát,
sosem látott lélek kancsómnak
megiszom bús borát.
Kőszívedből kést pattintok.
Legyen mivel szelnem
jéggé fagyot deressé vált
haldokló szerelmem.
Minden egyes szeletébe
belevésem neved.
Kifaragom gyöngybetűkkel
menj csak, Isten veled!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése