Mindig itt vagy velem
már réz vöröse rejt,
kihypózott száraz virágok
állnak őrt melletted.
Ha csöndes éjeken
szóbarázdákat von kezem,
légies érintésed rajtam megpihen.
Súgsz, vagy tán tollam is Te vezeted?
Reggelre tele a notesz,
a sorokon elmaszatolt könnyek.
Hiányod örök, róják bár mindennapok
a lét útját, vagy ünnepkörök,
nélküled tanácstalanul nyöszörög
bennem az elhagyott kisgyerek,
kinek nincs hova bújni, ha féli a sötétet
és megnyugvást keres.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése