Enyészet múlatja perc-gyorsan az időt
a repkénnyel benőtt romos házban,
valaha égre nyúló kéménye is ledőlt.
A tetőn rozsdás szélkakas áll,
már meg sem nyikordul,
fals dallamát csak ő hallja,
mikor az arra tévedő szertelen szél,
néha sajnálatból megforgatja.
Ablakában kísértet-nárcisz virít,
foszló függöny szakadozik rég,
egyetlen görbe szög tartja még.
A kertben burjánzik a vadrózsa,
árnyékában öreg kút szunnyad bújva.
Vakolat-hullató falán a vadszőlő
bonyolult mintákat fon,
gazzal benőtt oszlopos tornácán
szitáló eső szalad vakon.
A múló idő pingált mindenre
enyészet-patinát,
szomorú-fűz hajlik a viskó fölé,
gyengéden őrzi mélységes álmát.
Forró, déli nap hevétől remeg a táj,
mély apátiában csoszog
süppedő, sápadt avarban a nyár.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése