Kutyából nem lesz szalonna

Kutyából nem lesz szalonna
Jaj, hogy kutyából nem lesz szalonna!
Megint rosszcsont maradt az ebadta!
Tanítani próbáltam, de mindhiába,
Rám vakkantott és elcsaholt a bálba.

Bizony nem szerette ő a rendet,
Ha kérdeztem, mi ez a rumli? Nyefegett,
Lomos volt minden körös-körül,
Nem leszek Én cseléd a háza körül!

A társaságban okosnak mutatkozott,
Rövid pórázának útvonalán sétáltatott,
Sokszor láttam rimánkodni az utcán,
Hőhullám jött rá idegen szoknyák bámulatán.

Pitizett, ha éppen megéhezett,
Mikor üres maradt a gyomra, verítékezett,
Jaj nekem! Mert szófogadatlan voltam,
Majdnem megharapott, de elfutottam!

Nagyon kedves versírótársam, Fekete Edit játékfelkérésére. Az egyik közismert szólásról kellett írni szatirikus hangulatú verset.

Kedélyes élet

Gyárak öröme volt mindig is, ha látogató jelezte jöttét.  Az illusztris, különböző magasságokban székelő vendégek hírére felpezsdült az élet, óriási készülődés vette kezdetét.
    Az udvart az utolsó porszemig felseperték, lelocsolták, a gépsorok közti utakat tisztára takarították, az útbaigazító jeleket átfestették. Az irodákat kicsinosították, a hölgyek soron kívüli dauerra jelentkeztek be kedvenc fodrászukhoz.
    Aztán, amikor eljött a nagy nap, így a most felidézett is, a helyén volt minden és mindenki, érződött a várakozás-teli feszültség.
    A látogatók úgyszintén kitettek magukért. Legnyitottabb, legtömegkapcsolat-ápolóbb magukat adták, a legérdeklődőbb arcukat öltötték fel, faggatózva a cég képességeiről. Pista bácsinak az is jólesett, amikor a hogylétéről tudakozódtak, Sárika is elpirult örömében, amikor pajzán kérdésre volt módja válaszolnia.
    Hanem a szakértelem volt a legfőbb, amivel a vendégek lenyűgözni kívánták a megilletődöttségtől kissé kába fogadókat. Sikerült is ez nagyon, midőn az üzemben a keményen dolgozó centrifugaszivattyú előtt toporogva az egyik potentát, kellően hatásos torokköszörülés után, azt tudakolta: – Mennyi vizet fogyaszt a szivattyú?
    A szakembereket először mellbe vágta a frappáns kérdés, aztán mélységes gondba ejtette őket: vajon milyen válasszal lenne elégedett a mindenhez értő kérdező, hogyan adhatnak őt kielégítő, további komplikációkat ki nem váltó feleletet?
    Köhintett végül egyikük, aztán a lehető legmagabiztosabb hangon kivágta a kívánt adatot. Hogy száz liter vagy kétszáz köbméter volt az, ki tudhatja ma már… A látogató elégedett bólintással vette tudomásul a gép monumentalitását jelző adatot, és továbbment kíséretével, a jövőbe vezető úton.
    Akik pedig e történet tanúi voltak, máig is derülhetnek a jó étvágyú szivattyúkon…


A képen Kovách Gergő (festett műkerámia) alkotása látható

Szellemes telefon

A küzdelmes sorsú V. úrnak (lásd: http://lancolat.blogspot.hu/2014/10/elt-ahogy-lehetett.html) biztosan sok erőt adott, hogy jó kedélyű barátai, munkatársai voltak. Olyanok, akik a halálnak is fityiszt mutatnak, ha egy módjuk van rá.
     Történt egyszer – mint az egyik kolléga elmesélte –, hogy V. úr valamely szabadalmába szeretett volna bevonni egy nagy tekintélynek örvendő professzort. Azt remélte, hogy ami amúgy is jó, az ettől hamarabb érvényesülhet.
     Addig-addig beszéltek erről, míg barátjuk a tettek mezejére nem lépett. A tiszteletre méltó urat azonban hiába kérte a telefonhoz. Kedves kollegina közölte: – Sajnos, a professzor úr három éve meghalt.
     Na, a kollégák! – Mi az, te halottakkal is szövetkezel? – ugratták máris V. urat.
     A történetnek ezzel még nincsen vége. Nem sokkal később, V. úr ismét távbeszélgetéseket kezdeményezett. Az egyik tárcsázás után, mintha darázs csípte volna meg, lecsapta a telefont. – Mi az, mi van? – érdeklődtek a munkatársak?
     – A … a hullaház jelentkezett – hangzott a válasz akadozva.
     – Na, látod – mondta az összefüggéseket átlátó kollégája –, a professzor most hívott téged vissza…


A kép feLugossy László munkája (vegyes technika, 1991), címe: A túlvilág innen.

Oktatóhal

Ki mivel tölti szabadidejét - jó az annak. Kulturált  környezetben, légkondicionált helyiségekben remek izzasztó-szépítő-erősítő programok várják az érdeklődőket. Szórólapok tömegéből válogathatnak a body-building, step aerobic, alakformáló illetve zsírégető torna, kick-box aerobic, szauna, szoláriumozás hívei.
        Az ifjú házas fiatalember csettint is, aztán dönt. Nem bodyzni fog, nem választja a kick-box aerobicot sem. Videoszalagot keres, melyen jó torna van; majd otthon mozgatja meg testrészeit rendszeresen - és költségkímélő módon.
        Atyja másra szavazott. Tekintettel a különlegesen szeszélyes tavaszra, több év kihagyás után felújította horgász-hobbiját. Ez a felszerelést illetően abból állt, hogy kicserélte a használhatatlan orsókat, beszerzett néhány ólomsúlyt, no meg horgokat. A damillal már nem vacakolt.
        Az első napon, amikor megindultak a halak, igen szép márna akadt a horgára. Öt méterre sem volt már a parttól, amikor fehéren-rózsásan megmutatta testét, majd - álmélkodásra, örömre időt sem hagyva - leoldotta magát a zsinórról. Vitte a gyenge, kopott, elöregedett damildarabot, új horgostul, sajtostul.
        "Volt már ilyen - idézem a családfő első gondolatát. - Akkor sem cseréltem újra a használt zsinóromat. Hiába, így jár, aki korábbi hibájából nem okul, s ezért újból tanulásra kényszerül."
        Megjegyezte azután: "Életem legnagyobb hala lett volna." Ez igaz is volt, de tegyük hozzá: addigi zsákmányaihoz nem kell óriási méreteket elképzelni.
        Lényeg a lényeg: horgászunk ugyan ki nem fogta, ám azóta is büszkélkedik jókora oktatóhalával.



A kép címe: Szépségkutatás. (Akril)