Az Ingyen élők

Az Ingy nem más, mint egy hozzánk meglepően közel eső bolygó. Jellegében a többitől ugyan eltér – mivel ez az egyetlen olyan élőhely, ami kizárólag az emberi tudatban manifesztálódik, belső bolygó tehát –, létének datálása azonban mégsem puszta fantazmagória, vagy az elmezavarok megszokott kategóriáiba illeszthető képzet, még akkor sem, ha nincs külső, az anyagi világban megnyilvánuló megjelenési formája. Valóságos lakossággal rendelkezik, lakosai az Ingyen élők. Más kérdés, hogy polgárai kettős állampolgárok: az Ingyen élők fizikailag alapvetően a Földön élnek, éppen ezért elég, ha csak egy bizonyos időközönként megnyíló tudati kapun áthatolva tudatukkal, egy másfajta valóságba irányítják elméjüket, ahol megteremtik új alapokon nyugvó, igazságosnak vélt társadalmi felépítményüket, az Ingyet.

Az Ingy abban is különbözik más bolygóktól, hogy az minden világteremtéssel csak az emberiség történetének végidőszakában jelenik meg, nem annyira korán tehát, mint a bolygórendszer más bolygói. Létét az emberi szellem szüli. Néma közmegegyezéssel jön létre, ha már kellő számú emberi szellem igényli létét. Létrejöttéért külön senki, összességében azonban egyszerre mindenki okolható. Belső anyagát olyan már a történelem elején jelenlévő torz ideológiák alkotják (pl. a monogámia elítélése, az igazmondás szükségességének tagadása, az Isten és a világtörvény kicsúfolása iránti hajlam támogatása stb.), melyek jelenléte kis mennyiségben még elviselhető és a társadalom életéből kirekeszthető, nagy távlatokat öltve azonban már igen veszélyes.

Ha már a Föld bolygót lakói nem tudják rendeltetésszerűen, vagyis méltó emberként használni, a kollektív tudatháló megteremti a földi lét torz alternatíváját, az Ingyet. Az Ingyen senkinek sem kell már emberként viselkednie, mivel az egyetlen elvárt és támogatott viselkedési forma az, ha valaki úgy akar valamit megkapni, hogy azért semmit nem tett.

Ezt a fajta viselkedést és az Ingy életre hívásának szükségességét általában a földi viszonyok előnytelen, zsarnok és ebből fakadóan kifogásolható hatalmi berendezkedésével szokták megindokolni. Hiszen ott, ahol az emberektől mindig csak elvesznek, úgy, hogy azok nem kapnak érte cserébe semmit, megszületik az igény arra, hogy az ember úgy kapjon, hogy nem tesz érte fabatkát sem, meggyőződve arról, hogy most már az neki jár az elszenvedett keserűségért cserébe. (Furcsa módon az Ingy megalapítói sosem teszik fel a kérdést, hogy kik is választották meg a korábbi hatalmaskodókat, illetve ki engedte azok hatalmaskodásának érvényre jutását? Mindegy is. Ezt a kérdést csak közbeszúrt megjegyzésként, költői módon érdemes feltenni, mert az Ingy minden világteremtéssel újra és újra létrejön, mivel az ember sosem jutott el odáig, hogy felelősségét önmagával szemben végérvényesen tisztázza.) Ha a világtársadalom tagjai lelki szemeikkel egymásra kacsintanak, kimondatlanul is tudja mindenki: itt az idő, az emberi tudatnak át kell állnia az Ingyen megszokott életvitelre, vagyis az Ingyen élőségre.

Az Ingy és a földlakók együttélése igen problémás dolog, ugyanis az Ingyen élők lakosságát nem lehet szembesíteni életformájuk kártékony mivoltával. Alaptörvényeik közé tartozik a tagadás. Mégpedig annak tagadása, hogy létük ilyetén formában való testet öltése mindenkire és legfőképpen önmagukra káros, ideológiájában alapvetően hibás. Aki a tagadást, mint eszközt nem fogadja el, az az Ingy állampolgára nem lehet. Az Ingy a beavatottak bolygója. Állampolgárává csak felterjesztéssel és gondos beavatási rítus után válhat valaki. A beavatási szertartás része egyrészt annak gondos bizonyítása, hogy valaki kizárólag csak önmagára képes gondolni, másrészt az, hogy az állampolgárságért cserébe hajlandó megfeledkezni minden alapvető ember erkölcsről és tartásról, úgy, hogy ezt még tagadja is.

A történelem végpontján az Ingy lakossága teljesen átveszi a Föld bolygó feletti uralmat is, mely később a két bolygó teljes populációjának megsemmisüléséhez vezet. Sikert e tekintetben azért érhetnek el az Ingy lakói, mert rendkívül összetartó és egyetértő népcsoportról van szó – akik bár mosolyogni már elfelejtettek így jobb híján csak vicsorognak, de készek minden érdemtelen dolgot szó nélkül az égig magasztalni, ha egy másik Ingy lakó ténykedéséről van szó, és veszett oroszlánként, saját önvédelmi ösztönüket is kiiktatva támadásba lendülni, hogy átharapják az ellentétes állásponton állók ütőerét –, míg a Föld természetes lakossága az idő előrehaladtával növekvő tanácstalansága és éretlen helyzetkezelése miatt fokozatosan felbomlik, mint közösség és tagjai vagy Ingy lakókká, vagy az Ingyen élők általi üldözötteké válnak.

Ugyanakkor, mint az a korábbiakból látható, az Ingy társadalom egyben egy tipikus öngyilkos típusú társadalom is. Ugyanis a földlakók elpusztításával és a bolygó feletti uralom teljes átvételével önmagát is megsemmisíti.

A helyzetből egyedül a lázadók egy kis csoportja képes győztesen kikerülni. Ők részben azokból állnak, akiknek valami véletlen folytán sikerült kijátszaniuk az Ingy tudatmódosító rendszerét, vagy olyan földlakók, akik a hányatott körülmények ellenére is megőrizték emberségüket. E szerencsés lelkekre kegyelem és feloldozás vár. A többieknek meg marad a felébredés lehetősége az újbóli világteremtéssel és az evolúciós létrán való bukdácsolás.