Vágyom a tavaszt,
mikor a rét harsogón zöld füvében
hanyatt vágom magam
és a felhőkbe csimpaszkodó képzeletem
részeg csapongással száguld mohó vágyaimon.
A föld s az ég befogadón ölel magához,
s az sem zavar, hogy haragvó gőggel
dörögve közelít egy fekete felhő sereg,
/valahol a horizont szélén
bújkál már
a nyár./
Felhők jönnek, felhők mennek.
VálaszTörlésÖrülök versednek.
Köszönöm Éva....az utolsó versem olvastad itt mivel kitiltottak a portálról...ha kíváncsi a további munkáimra akkor DOKK-ban keress, vagy a 7toronyban, POET-ban, CINKE-n, ...van még pár de ezek aktívak nálam...
VálaszTörlésTovábbi jó munkát neked....
Imre