Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2011. április 12., kedd

Egy hajléktalan halálára

with 2 comments
Nem árnyas ciprus, büszke rózsák
hajolnak díszes sírja fölé.
Köztemetőben hantolták el
ingyen elföldelt társak közé.
Elhadart-e pap egy gyors imát,
vagy kenet nélkül indult útra,
talán kapott egy fa névtáblát
vagy talán nem; senki sem tudja.

Nem fehér ágyban, párnák között,
szerettei körében érte
a halál; magas tűzfalakkal
három bérház hajolt fölébe.
Lebontott, mosott ház helyére
betelepült vásári standok
mögött hevenyészett magának
kidobott paplanokból vackot.

Utolsó napja jól végződött.
Hasa meleg ételtől feszült,
egy kofa ruhát hozott neki,
dohány és pálinka is került,
fagyos hidegben meleg mámor
csalt mosolyt vértelen ajkára,
ahogy felhevült, szikár teste
bebújt papundekli-vackába.

Édes álom reménye feszült
lecsukódó szemhéjain,
híven segítve ábrándozni
múltba vesző szép napjain.
Mert nem volt mindig földre sújtott,
kitaszított, mosdatlan árva;
szép felesége, két nagy fia volt
nemrég, és rendezett munkája.

Ám az érzékek csábtáncában
a nő elhajolt, kitagadta,
s lakás, rokon nem lévén, férjnek
nem maradt más, csupán az utca.
Egyik fia külföldön keres
megélhetést; álló nap lohol,
másikat elkapta, lenyelte
nagyváros bűne: drog, s alkohol.

Előbb otthonát vesztette el;
a némber érvekre nem hajlott;
bírói végzést lobogtatva
mutatott szívtelenül ajtót.
Menhely, házpincék, aluljáró
mélyén keresett megriadva
letaglózva két négyzetmétert,
hol fejét álomra hajthatja.

Sorstársak kétszer kirabolták,
vicék zavarták el, rendőrök,
lassan sehol sem kapott munkát,
alkalmi étkeken tengődött.
Koldulni is járt utcasarkra,
mélyen lehajtva a fejét,
de abbahagyta; nem bírta győzni
mardosó szégyenérzetét.

Az élet spirálján így csúszott
egyre lefelé; nihil várta,
mikor a mosott ház helyére
települő bazárt meglátta.
Nem kergették el; talált zugot,
csip-csup munkát, élelmet végre,
e lármás, életteli hely lett
szó szerint végső menedéke.

Jól végződött utolsó napja.
Alkohol nyújtott gyors vigaszt,
ölelte álom meleg karja,
hozván szerelmes, szép tavaszt,
hogy szája mosolyra húzódott.
Cigarettája kiesett,
a papundekli felparázslott,
és fellobbantak a tüzek…




2 megjegyzés:

  1. Élet?
    Tragikus, és a lelkiismeret megszólal.

    VálaszTörlés
  2. Kedves Éva!
    Megtörtént eset, valóban tragikus. Jobb sorsra érdemes volt...
    Köszönöm a véleményt!:)))

    VálaszTörlés

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.