Megbotlott az eltévedt napfény
A Hold girbegurba felszínén
Nem volt fény, nem volt árnyék
Homályból Visszatért az Ős Lét
Lágyan fülembe súgva üzenetét
Ami átjárta testem pengeként
Kőnek szakasztaná meg szívét
Fénykönnyet ontana a Sötétség
És mellette józan az őrültség
Szörnyű titka bennem ég
Tűzkoronás holdként az égen
Erre gyógyszer nincsen
Mert a szemébe néztem
S a szavát megértettem:
Hogy életem s életed
Földed, Napod, Eged
Tömegsírba temet.
Szépen összeszedett gondolatok.
VálaszTörlésTetszik László
Versed olvasása közben újra átéltem a napfogyatkozást. Irma
VálaszTörlésSaját mulandóságunk, nagyon megfogtad. Nekem ez csengett ki soraidból.
VálaszTörlésNagyon szép vers, László :)
Végh T. Mónika
Elnézést kérek, Gábor!
VálaszTörlésVégh T. Mónika
Köszönöm mindenkinek.
VálaszTörlés