Vajúdott a hegy, beszédét szülte,
szomjas szűzföldek itták életét,
bűngazos oldalán magok ültek,
tézisek boronálta végzetén
termékennyé gyűltek.
Nap-éj fordult, töltötte a holdat,
virágába borult a vasárnap,
pergamenbe tekert, írott holnap
lépeget a terített palástra,
vészharangot kongat.
A szeles hatalom keresztet vet,
kelt vihara majd új hitben arat,
Bűnt viselt a Szeretet, reszketve
folyt ruháján, a csalt népakarat
tudatlan szúrt nedve.
Véget ért a harc, földi küzdelem,
égi szülő szólítja gyermekét,
a fénnyel átszőtt, testesült lepel
hírként maradt kőbe zárt rejtekén.
A világ ünnepel!
Szervusz János!
VálaszTörlésHát egész sokmindent tömörítesz ebbe a versbe!
Szépen kidolgozott, fegyelmezett, logikusan felépített vers.
Ilyen témájú verset még nem olvastam tőled emlékeim szerint.
De, tetszik ez a hangvétel, tartalom is.
Mi tagadás, kéne már egy Örömhír...
Köszönöm Balázs a figyelmedet!
VálaszTörlésKedves János!
VálaszTörlésÉrtékes, szép, komoly vers a húsvéti időszakról!Úgy látom felöleli a virágvasárnapot, a keresztre feszítést és a feltámadást, nagyon szép képekkel. Gratulálok!