Ott áll a vár
és csak némán tűri
ahogy idők múlása
rágja köveit.
Ott áll a vár
és csak nézi bölcsen
új századoknak
nemzedékeit.
Ott áll a vár,
felhők könnye emészti
s felszárítja napnak fénye
gyémánt cseppjeit.
Ott áll a vár
s falai elmesélik
letűnt koroknak
szenvedéseit.
Ott áll a vár
kövei most is őrzik
hős harcosoknak
üzeneteit.
Ott áll a vár
s az ember megérti
az öröklétnek
titkait.
Ott áll a vár
s századokkal méri
világmindenségnek
perceit.
Ott áll a vár
s azt aki nézi,
bölcs nyugalommal
árasztja el híveit.
tetszik:) csak az utsó szakaszban valami nem stimel:P,
VálaszTörlésbölcs nyugalommal
árasztja el azt,
aki nézi ,híveit.
esetleg igy:P nemtom:P
Nemes gondolatok.
VálaszTörlésTetszik a versed, kedves Irma.
Tényleg szépen végigvitted írásod.
VálaszTörlésA visszatérő sorok szép ritmust adnak a versnek.
Versszakról versszakra mélyebb tartalommal töltöd meg.
Az utolsó versszak tekintetében egyetértek fikarccal. Az valahogy elcsúszott. Érdemes volna átfogalmazni, bár szerintem az utolsó előtt versszakkal már teljes a vers, lehet, hogy az utolsó nem is kell oda.