Várok rád a híd alatt,
Az árok partján,
Vagy a sínek között,
A vonat alatt,
Ami kattogva halad
Míg pályája tart.
Várok rád a városban,
A mocsokban, amit hord
A szél, s a szürke ég
Mocskos rongyát
Magas gyárkémény
Szakítja át.
Várok rád minden perben,
Ahogy izotópok feleződnek,
Az uránércben,
Míg a reakció végbemegy,
S nem lesznek emberek...
Tisztelt Szerők, Látogatók!
A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.
Szinay Balázs,
főszerkesztő
2011. április 14., csütörtök
Várok rád
► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!
Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.
Hű, de érdekes kis vers kerekedett ebből! Irma
VálaszTörlés...érdekes módon írtad le hűségedet-vágyakozásodat...tetszett...
VálaszTörlésMásodszorra jobbnak hat. Tetszik, kifejező. Mintha volna benne egy kis József Attilás hangulat is. A nagy kezdőbetűs sorkezdések zavarnak, de úgy gondolom jól raktad ezt össze.
VálaszTörlés