Megérintettelek,
és aljas módon magam ellen
fordítva a büszkeségem,
úgy szerettelek.
Úgy szerettem,
ahogy engem nem szerettek.
Érzelmeim kúszva fonódtak agyam tartományába,
akár a terhes semmit tevés.
Majd fellapoztalak, megsimogattalak,
és újra szerettelek.
Lelkemben megpihentél,
akár csak a régi álmok,
mikor aludni térsz.
Mint mágnesek ellentétes pólusa,
úgy fonódott testünk s karunk egymásba.
Úgy akartalak.
Rád tapadtam mint folt a zsákra,
és átöleltelek egy másik éjszakába.
Álmodom, ahogy ott fekszel az ágyamon,
ami lustán fogad magába,
a kritika nélküli vonzásba.
Álmodom, ahogy ölel két karod, akarod
s én is akarom, nem tagadom,
ez a kritika nélküli vonzalom.
Mivel felhatalmaztál, hogy hozzád szóljak....hát megteszem...
VálaszTörlésKezdem a stílusod megszokni..../nem szokványos/..
nagyon szép dolgok keverednek nagyon pongyola közhelyekkel....de mint mindíg a jók többek mint a rosszak...
szóval:
tökéletes:
- Érzelmeim kúszva fonódtak agyam tartományába
- fellapoztalak
- Rád tapadtam /de a folytatás borzasztó/
- átöleltelek egy másik éjszakába
- kritika nélküli vonzás
ami meg nem tetszik:
- Lelkemben megpihentél
- mint folt a zsákra
- ölel két karod, akarod
s én is akarom
ez utóbbiak ezerszer kiőröltek....porrá írtak...
De....de....egyre komolyabbak a dolgaid...és egyre jobbak.....eleinte túl nyersnek találtam az írásaidat...de kezdenek tetszeni....sőt....figyelek most már..
gratula...
Imre
Szia Matyó! Nekem ebben a versben néhány sor nyersnek tűnik (lehet, hogy az én ízlésemmel van a baj? )de összességében egész jó kis írás. Irma
VálaszTörlésNekem meg úgy ahogy van tetszett. Jó tartalmas és csengő. az én fülemnek legalábbis.
VálaszTörlésTetszik a természetesség, a könnyed stílus, ami még őszintébbé teszi a gondolatokat, a verset.
VálaszTörlés...köszönöm néktek, hogy olvastok és olvastatok...na meg persze, hogy olvastattok...
VálaszTörlés