Jáspisos paradox körúton lépdelünk
egymás után; le nem maradjunk.
S a menet szállni nem enged: ha megállsz, eltipornak.
A te tiszted nézni, hogy vágtatnak el fejed felett
a huszárok, kiknek szaván krizantémként
virulnak a testetlen lábnyomok,
még is, egy boldog út, immár otthonuk.
Ott suhan lovon a hazahívő Ady,
s a kínok tintáskezű vitéze, Attila;
sokan, kik halálpénzből vettek minket…
*
Feküdj be a mocskos talpak alá, s tűrd,
míg azok „szürkületig” nem nyomorítanak!
Meg lásd, mire nyílik szemed, ezüst ló lesz alattad,
s rájössz: a boldogság borostyán égkörébe értél!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése