Nem láthatsz át titkomon,
erős vasálarc van arcomon,
mi nem törik, könnytől nem rozsdál,
meg se reped, ha épp megdobnál.
Rideg tekintet és örök mosoly,
ezt látni, még ha világom összeomol
is. Húsomba nőtt, el nem enged,
titok örző kulcsa rongyos lelkemnek.
Nem is sejted bennem mi rejtőzik,
a bút, a valót, fájót, s az erőt, mit
szívem generál egyre és egyre,
de nem emlékszik a nevedre.
Koszos folt csupán, nem érthető,
ezért nincs mi, csak én, te, és ő.
Emiatt titok, az én összes dalom,
s ezeket előtted örökre tagadom.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése