Bánatos hang úszik a légben, tulajdonosa hosszan rezegteti a melódiát. „Volt szeretőm, tizenhárom, / tíz elhagyott, maradt három,...”
– Álljon meg, uram, hogyan eshetett meg önnel ez a csúfság? Elképzelni sem tudja?... Pedig... Tisztelettel közlöm, mára széles irodalma lett e témának.
Emlékszik, ugye, a koleszterinnel kezdődött. A hírekből kiderült, hogy veszélyes, ha sokat veszünk magunkhoz, magyaros étrendünkből kifolyólag. „A sok koleszterin a vérben, ez felelős a keringési, érrendszeri zavarokért!” Megszívlelte a tanácsot, így szakított életmódjával az ország tanulékony fele, mellőzni kezdte a zsíros, túlontúl fűszeres ételeket.
Ámde: bizonyos panaszok elszaporodása újabb vizsgálódásra késztette a kutatókat. Igyekezniük kellett, mert már mindenféle képtelen elméletek terjedtek el, a kudarcokat magyarázandó. Egyesek az időjárási frontokra, a napfolttevékenységre, mások a pártéleti zűrökre kezdték fogni, hogy – nincs velük minden rendben.
No de, hoztak is változást az újabb tudományos eredmények. Minő meglepetés, bomba hír: káros a kevés koleszterin! Depresszióra hajlamosít ugyanis. Felrémlettek máris a közelmúlt megmagyarázhatatlan balesetei, öngyilkosságok, egyebek. És immár tudományos töltésű megjegyzésekkel vigasztalták a búskomorrá vált urakat csalódott, aggódó kedveseik: „Baj van, drágám, de csak a koleszterineddel!”
További vizsgálatok nemcsak közvetett szerepét igazolták a fránya szövettartalomnak, de rámenősségét, egyenes hatását is. Mint nyilatkozott is róla egyik tudós biokémikusunk: szerinte egészen biztos, hogy a koleszterin jelentős hatással van – a szexuálhormonokra!
Hogy miként, a több vagy a kevesebb a jobb, azt most éppen nem tudom idézni, átmenetileg elfelejtettem.
Tessék? Hogy ne is mondjam tovább? Nem az okokra kíváncsi, csak búsulni kíván balsorsa tényén? Akkor tessék, öné a bánat, a depresszió, a szomorú ének...
–... kettő megcsalt, maradt még egy, / maradt még egy, / azt az egyet sem csalom meg, / sajnálom, de nem csalom meg...
– Álljon meg, uram, hogyan eshetett meg önnel ez a csúfság? Elképzelni sem tudja?... Pedig... Tisztelettel közlöm, mára széles irodalma lett e témának.
Emlékszik, ugye, a koleszterinnel kezdődött. A hírekből kiderült, hogy veszélyes, ha sokat veszünk magunkhoz, magyaros étrendünkből kifolyólag. „A sok koleszterin a vérben, ez felelős a keringési, érrendszeri zavarokért!” Megszívlelte a tanácsot, így szakított életmódjával az ország tanulékony fele, mellőzni kezdte a zsíros, túlontúl fűszeres ételeket.
Ámde: bizonyos panaszok elszaporodása újabb vizsgálódásra késztette a kutatókat. Igyekezniük kellett, mert már mindenféle képtelen elméletek terjedtek el, a kudarcokat magyarázandó. Egyesek az időjárási frontokra, a napfolttevékenységre, mások a pártéleti zűrökre kezdték fogni, hogy – nincs velük minden rendben.
No de, hoztak is változást az újabb tudományos eredmények. Minő meglepetés, bomba hír: káros a kevés koleszterin! Depresszióra hajlamosít ugyanis. Felrémlettek máris a közelmúlt megmagyarázhatatlan balesetei, öngyilkosságok, egyebek. És immár tudományos töltésű megjegyzésekkel vigasztalták a búskomorrá vált urakat csalódott, aggódó kedveseik: „Baj van, drágám, de csak a koleszterineddel!”
További vizsgálatok nemcsak közvetett szerepét igazolták a fránya szövettartalomnak, de rámenősségét, egyenes hatását is. Mint nyilatkozott is róla egyik tudós biokémikusunk: szerinte egészen biztos, hogy a koleszterin jelentős hatással van – a szexuálhormonokra!
Hogy miként, a több vagy a kevesebb a jobb, azt most éppen nem tudom idézni, átmenetileg elfelejtettem.
Tessék? Hogy ne is mondjam tovább? Nem az okokra kíváncsi, csak búsulni kíván balsorsa tényén? Akkor tessék, öné a bánat, a depresszió, a szomorú ének...
–... kettő megcsalt, maradt még egy, / maradt még egy, / azt az egyet sem csalom meg, / sajnálom, de nem csalom meg...
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése