Egyedül én a fehér-plüss éjszakában,
a bennem motozó űr nyugodni nem hagy,
uralkodni vágyik rajtam, hatalma nagy.
Meztelen lábujj kandikál kíváncsian.
Ingaóra tolakodón bongva jelzi,
éjfél van, miért nem alszom ő sem érti.
Sajnálom a semmi percet, ami múlik,
a világ kútjába értelmetlenül hullik.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése