csokor hervad az asztalon.
állott a levegő-sosem nyit ablakot.
romlott ételei közt kutat-
persze nem talál semmit.
teste törékeny váz
rázkódik mikor a hörgőit köhögi fel
ezen a gyönyörű napon.
2011. május 26., csütörtök
E. utolsó napja (KK-V)
with
4 comments
hűtő mögött cipőkanál hever
csokor hervad az asztalon.
állott a levegő-sosem nyit ablakot.
romlott ételei közt kutat-
persze nem talál semmit.
teste törékeny váz
rázkódik mikor a hörgőit köhögi fel
ezen a gyönyörű napon.
csokor hervad az asztalon.
állott a levegő-sosem nyit ablakot.
romlott ételei közt kutat-
persze nem talál semmit.
teste törékeny váz
rázkódik mikor a hörgőit köhögi fel
ezen a gyönyörű napon.
Szerző és műfaj:
Forgács László
Kritikát kért
Vers
- a cím didaktikus
VálaszTörlés- "állott a levegő-sosem nyit ablakot" - (nyúlfarknyi versben) túlmagyarázol!
- "romlott ételei közt kutat
persze nem talál semmit." - logikátlan!
- a zárlat tetszik!!!
Kedves László!
VálaszTörlésEnnek a versnek hangulata van. Itt vallom meg, nem tudom objektíven nézni ezt a verset: kísértetiesen hasonlít ugyanis egy olyan alkotó egyik alkotására, akivel szemben elfogult vagyok (a kritikus is csak egy ember), de igyekszem a lehető legjobbat kihozni magamból is és a versből is.
Nos, ez után a személyes bevezető után térjünk is rögtön a tárgyra, hiszen ezért vagyunk itt.
Szépen tagolódik szerkezeti egységekre, így ezek alapján könnyű darabokra szedni.
„hűtő mögött cipőkanál hever
csokor hervad az asztalon.
állott a levegő-sosem nyit ablakot.”
Eddig jó. Szépen megjelenik a környezet, megteremtődik a vers alaphangulata, a címmel együtt teljes a harmónia.
Innentől kezdődnek azonban a problémák:
„romlott ételei közt kutat-
persze nem talál semmit.
teste törékeny váz
rázkódik mikor a hörgőit köhögi fel
ezen a gyönyörű napon.”
Túl hirtelen a váltás. Mint mondtam, eddig harmonizált önmagával az írás. Itt azonban aktívvá válik E. És a harmónia itt törik meg. E. egy haldokló, az utolsó napját éli. Tudjuk róla, hogy köhög, hogy nyomorban él, és az ablakot sem tudja már kinyitni. Ez az ember felpattan átizzadt vánkosáról, és elkezd élelem után kutatni. Önellentmondás. A nyomor kifejezésére jelen esetben alkalmasabb lenne, ha mondjuk E. helyett egy patkány kutatna a romlott ételek közt, és az nem találna semmit. Már csak azért is, mert a patkányhoz kapcsolódik a halál képe. Hatásos kis effektnek tudnám elképzelni. Persze ez csak egy nézőpont. Szubjektív.
Ami ebből objektív, még egyszer: a haldoklónk nem kezdhet el kutatgatni. Az egyik passzív a másik aktív cselekvés.
Az utolsó sor pedig tökéletesen nem illik oda. A szándéka világos: valami hatásos záró fordulat, valami meghökkentő, ellentétes az eddigiekkel. Még az az elgondolás se rossz, hogy ez a külvilág szépségeivel jelenik meg. De a kivitelezés az egyáltalán nem jó. Talán ha az utolsó előtti sor után pont lenne, és az utolsó sor külön mondat lenne. De így nem a kellő hatást éri el, hanem egyszerűen elrontja a verset.
Mert mindig az utolsó sor a domináns, az rezeg vissza az olvasóban. A zenében is így van: lehet egy dallam bármilyen jó, ha a zenész elrontja az utolsó hangot, vége a darabnak.
P.
Ismét megerősítek. Két mondatban.
VálaszTörlésAz első három sorig stimm.
A vége pedig túlzó, nem sül el jól.
Azt hiszem ennyi a lényeg.
Számomra éppen az az érdekes - több konkrét esetet is tudok -, hogy az elgyengült, beteg ember (nem feltétlenül haldokló!)életösztöne épp a halál előtt lesz erőssé, felfokozottá. "A patkány kutat" túlságosan szokványos, sematikus!
VálaszTörlésA zárlat ellentétezését pedig hatásosnak tartom. Talán teljesebb lenne és a szövegnek keretet is adna, ha verskezdő sorként egy külvilágot idéző kép jelenik meg.