Egy költő csókja más, mint a többi,
esengő az, s lágy,
benne van minden mi földi,
azon túl zengő boldogság.
Egy költő csókja ima,
sajgó fohászként kel útra, ha indul,
s mint az óra inga
a sivárság benne úgy csitul.
A költő csókja más, mint a többi,
óvón vezekel arcomon
megtévedt ujja hegye, bőrömön körzi
a létet, az élet ráncokon.
Sóhajtva lehel rám,
miközben érzem a verssorokat ajkain,
s az ürítetlen kehely tán
meghozza a sikert harcain.
A költő csókja más, mint a többi,
eltévedt gyerek tán,
mikor lelkét mellkasomba önti,
s félve ölel át,
míg szemében gyámoltalan fény gyúl,
hogy szabad-e szeretnie
itt e helyen hol szívében kéj szúr
értem esengnie.
Eszméletlen! Örök kedvencem lett! Még elolvasom párszor! :)
VálaszTörlésKedves Ramóna!
VálaszTörlésAz elgondolás jó. A koncepció nem rossz. Alapvetően megvan benne minden, ami kell. De nem elég kifinomult, helyenként határozottan durva, ezeket a durvaságokat le kell csiszolni, és akkor tényleg jó lesz ez.
Első körben a központozást emelném ki, mert az hagy némi kívánni valót maga után.
„benne van minden mi földi,”
A minden után vessző.
„s mint az óra inga
a sivárság benne úgy csitul.”
Az órainga egy összetett szó, egybe írandó, utána vessző. (Itt jegyzem meg, nagyon jó a hasonlat)
„óvón vezekel arcomon
megtévedt ujja hegye, bőrömön körzi”
Az arcomon szó után kell vessző, a „hegye” után ellenben nem.
„itt e helyen hol szívében kéj szúr”
Az „itt” után, a „helyen” után és a „szúr” után is kell egy-egy vessző.
Következő napirendi pont: néhol a mondandó nem világos. Úgy érzem, túl görcsösen törekedett a gondolat szavakkal való leképzésére, ám nem találta meg a keresett szavakat.
Ennek fényében emelném ki ezt a részt:
„megtévedt ujja hegye, bőrömön körzi
a létet, az élet ráncokon.”
Az, hogy a költő ujja hegye köröz a lírai én bőrén, még szemléletes. De mi az „az élet ráncokon”? Az élet ráncokon körzi a létet? Nagyon zavaros ez így. Talán ha vessző helyett gondolatjellel választaná el. Mert így nincs állítmánya a tagmondatnak. Márpedig az mindenképpen kell ide.
„s az ürítetlen kehely tán
meghozza a sikert harcain.”
Értem én, hogy a rímelés miatt „harcain”, ám valamin nem lehet sikert meghozni. Valami után lehet, de valamin (rajta) nem.
„eltévedt gyerek tán,”
A gyerek helyett jelen esetben szebb lenne a líraiabb gyermek szó használata.
„itt e helyen hol szívében kéj szúr”
Célszerű lenne ezt a részt gondolatjelekkel elkülöníteni az előtte és utána lévő soroktól.
Szép ez, nagyon ötletes, finom, értékes képekkel tarkított, szemléletes, látványos, de még inkább érzékletes alkotás.
P.
Én még hozzátenném azt, hogy a strófák elején ismétlődő sorok szerintem inkább elvesznek, mintsem hozzátennének a koncepcióhoz. Nyomatékosítás helyett inkább monotonná teszik az írást.
VálaszTörlésKöszönöm a kritikát. Meg fogom fogadni.
VálaszTörlésÜdv.: Ramóna