Egy cikk olvasása indította el bennem a boldogság fogalmának tisztázását. Fiatal lány írta a cikket. Én most nem azt vonom kétségbe, hogy ő boldog, csupán az gondolkodtatott el, hogy mit tud ő amit én nem? Ő, már megszerezte, én, meg még keresem már egy jó ideje, de még nem találtam meg. Pedig van hitem, jó állásom, vannak kedves szerető gyerekeim, van aki szeret feltétel nélkül, van autóm, házam. Mégsem nevezném magam boldognak.
Mi a boldogság?
Véleményem szerint a boldogságot leírni nagyon nehéz. Megközelíteni talán lehet, de pontos fogalommagyarázatot adni nem tudok. Szerintem a boldogság a belső harmónia és a lelki béke elérése. A boldogság egyik alappillére a félelem nélküli élet. Van ilyen?
Engedjük el a ragaszkodásainkat, pl. családtagok, szerelmek, pénz, szabadság...stb. Fogadjuk el a környezetünket, embertársainkat, ha piszkálnak, megaláznak, dugóban rád dudálnak... stb.és persze magunkat is, ha csúnya, ha buta, ha undok a természetem akkor is. Tudom, tudom a felsorolás hiányos, de hát ódákat lehetne zengedezni a sok tételről, és szerintem felesleges szócséplés lenne.
Vajon van - e a bolygónkon olyan ember aki mindezeknek a feltételeknek megfelel?
Kap egy számlát, és annak örül. Elhagyja a szerelme, és el tudja engedni fájdalom nélkül. A főnöke minden munkát a nyakába sóz, kihasználja, szinte éli az ő életét, emiatt nincs szabadideje.stb.
Sok lenne felsorolni a boldogsággátló tényezőket, mert az élethelyzetek teremtik, kinek - kinek másképpen.
Töprengésem eredménye, hogy talán a mesében van igazi boldogság. A cikk írója is lehet tündér, vagy angyal, mert ők lehetnek igazán boldogok, de az ember nem.
Apró pillanatok vannak az ember életében, mikor úgy érzi szétfeszíti a boldogság, de az egész élet nem az. Ha az lenne nem lenne tovább értelme az életnek, hiszen az élet célja pontosan a boldogság keresésében rejlik.
Persze ez még nem azt jelenti, hogy valaki boldogtalan. A boldogtalanság az egy teljesen ellentétes állapot, és tartósabb a boldogságnál, az nem pillanatok alatt megtapasztalt élmény, az már súlyosabb állapotsor. Most a boldogság keresése a cél, nem pont ellenkezőleg. Ezért kérem, hogy aki tudja árulja el a titkot!
Hogyan érheti el, ezt az állapotot, hogy az tartós legyen? Valóban van ilyen élet, és csak én nem találom?
Addig amíg választ kapok megpróbálom a mindennapi apró örömöket boldogan megélni,igyekszem gyakorolni az önuralmat, keresni a békességet, a szolgálatot, a szeretetet.
Ha van bátorságotok tartsatok velem, ezen az úton.
Szia Éva!
VálaszTörlésÖrülök bejegyzésednek, jó a kérdésfelvetés!:)
Én egy olyan filmet láttam, ami arról szólt, hogy létrehoztak egy olyan világot, amiben nincsenek érzelmek. Persze elrontották a rendezést, mert voltak, de érdekes a felvetés...
Egyébként pedig a kérdésedre a válasz úgy gondolom, hogy az, hogy boldogság és boldogtalanság között az a különbség, ami az abszolútum és a relatív dolgok között.
Ebben a világban minden relatív, vagyis mulandó. Éppen ezért, már csak jellegéből adódóan sem boldogságra lett kitalálva, mert boldogságot csak az okoz, ami nem múlik el, a többi csak örömet, mert átmeneti. Öröm az a boldogságcsepp, aminek elmúlik a hatása egy idő után. Boldogság pedig egy állapot, ami mindig kíséri az embert. Ez az abszolútumhoz kapcsolódik, az állandósághoz. Eléréséhez pedig valóban az vezet, amit bejegyzésed elején írtál: a relatív, átmeneti dolgok elengedése. Jelenlegi létünk csak egyetlen rövid momentum a létfolyamból. Aki beleragad és itt akar magához ragadni valamit, az boldogtalan lesz. Ugyanis ennek a helynek pontosan az a lényege, hogy leszoktasson a relatív, átmeneti örömökről és elősegítse az abszolútum, a boldogság felismerését.
És az egyik felvetésedre válaszként: Igen, vannak olyan emberek...
Köszönöm Balázs, hogy hozzá szóltál.
VálaszTörlésA legszebb a boldogság keresésében, hogy bárki elérheti. Nincs ranghoz nemhez, fajhoz kötve.
Mindenki más-más dologban éli meg, de ott van a lehetőség bennünk.
Semmiképpen nem tárgyakhoz kötném, inkább az érzelmek nyújtják. Legfontosabb közvetítője a szeretet. Úgy gondolom, még, ha ajándékokban fejezzük is ki, és érez valamit a megajándékozott, akkor is a belső indíttatás számít, amivel ezt az örömöt okozzuk.
Az öröm, és a boldogság szoros kötelékben járnak.
Hogy vannak ilyen emberek, tapasztalom, olvasok róluk, és talán a gyermektől vehetnénk még példát, aki nem tud még megtapadni a félelmek gátjain.
(mennyi mindent lehetne erről írni....)
A boldogság tudatállapot, beállítódás, ugyanúgy, mint a jelenlegi tudatállapotunk. Egyszerűen jelenleg nem a boldogság tudatállapotára vagyunk hangolva, de az áthangolás bármikor lehetővé válik. Ennek fontos tényezője az érzékelés. Vagyis az, hogy az átmeneti, vagy az abszolút dolgokat vagyunk-e hajlandóak érzékelni és így az egyik vagy a másik oldal szemszögéből vizsgálni a dolgokat.
VálaszTörlésHa boldogok vagyunk, az örömérzetek csak pluszt jelentenek ehhez képest, apró bonbonokat.
A boldogságban egyensúlyban van az érzelem és az értelem. Vagyis a boldogság azt jelenti, hogy értelmesen tudunk érezni, jól használjuk a szeretet és az érzéseinket.
Mi lehet a fokmérője? Olvastam, hogy több dologból tevődik össze. Szükség van hozzá elmélyülésre valamilyen kiemelt tevékenységben, sikerre, élvezetes dolgokra,és a küldetés megtalálására.
VálaszTörlésAz szinte biztos, hogy nem az anyagi jólét a legfontosabb.
Érezni sajnos a rossz dolgokat is tudjuk, mert azok jönnek akaratunktól függetlenül.
Azt mondod Balázs, ha nagyon boldog akarok lenni, akkor tudom befolyásolni az érzékelést?