Sóhajom
emlékezik rád,
s a momentumra,
mikor mézédes
csókkal varrtad rám
szerelmed jelét.
Rád bízott testem
ölelted óvva,
szerelemkehely:
te, belém forrva.
Mellkasunk összeér,
szoros a helyzet,
aprókat dobog
szívünk egyszerre.
Lehunyt szemmel
hallgatom
a szerelmünk dallamát,
s dúdolom egyre
a kedves,
rólunk szóló
dalát.
gyönyörű
VálaszTörlésMegerősítem! Csodaszép!:)
VálaszTörlésszia
VálaszTörlésnekem ez a "szoros a helyzet" kikandikál a fennkölt hangulatú sorok között ez olyan kis megmosolyogtatós.
"csókkal varrtad rám" talán ez az a kép ami eltér a megszokottól.
egy (és elnézést ha kéretlen) jótanács Szále Lászlót idézve: "Ne írj olyat, amit mások is tudnak, s ha mégis olyat írsz, úgy írd, ahogy senki más"
szeretettel-tisztelettel:
Erika
Kedves Orsolya!
VálaszTörlésEz egy igazán kedves szerelmes vers, a maga könnyed, néha játékos varázsával.
Többek között emiatt sem érzem indokoltnak a használt versformát. Ez a fajta megoldás a zaklatott, szaggatott, ziháló, rövid, olykor egyszavas mondatokból álló versekhez illik. Minden egymás alatti két sorból jön ki egy teljes értékű sor. A rímelés is nagyjából ezt igazolja.
Néhány szónál akadtam fenn ezen kívül. Ezeknél az az érzésem támadt, hogy az alkotó nem tudja úgy kifejezni magát, ahogyan szeretné, és a vers (számomra) kilöki magából ezeket az oda nem illő szavakat.
Az első ilyen az "emlékezik" szó, amely szebben: emlékszik.
Aztán ott az a "momentumra" szó. Túlzás ez ide. Nem illik versbe ez a szó, illetve, lehet, hogy van olyan stílus, amihez passzol, de jelen esetben elég lenne (és szebb is lenne) a pillanatra szó.
"aprókat dobog
szívünk egyszerre"
Az inverzió -bár stilisztikailag nem illik a vershez, hiszen ez egy archaikus eszköz ez pedig egy modern vers- nem rossz.
Ellenben az az aprókat dobog az magyarosabban aprókat dobban.
Ha a szív dobog, az azt jelenti, hogy intenzíven, gyorsan ver. Ez magába foglalja, hogy pici mozgást végez, így tehát az apró szóval gondolatismétlés lép fel.
Apró formalitás:
"szerelemkehely:
te, belém forrva."
Ez a rész elkülönül, önmagában él, ezért ez két gondolatjel közé teendő.
Egyébként itt jegyezném meg, hogy a vers legértékesebb képe ez: egyedi, kifejező, szóval már csak ezért megírta megírni.
Végezetül: az utolsó sorokban a dallamát szóra visszajátszó dalát nagyon mesterkélt, ráadásul szóismétlésnek is hat.
Mindezek mellett ez egy tényleg nagyon kellemes kis vers. Jó volt olvasni.
P.
bocsánat, most nézem csak, hogy kifelejtettem egy gondolatot (ilyen se fordult még elő):
VálaszTörlésA vers első 10 sora múlt időben van, hiszen visszaemlékezés. Utána hirtelen átvált jelenre, ám semmi sem utal arra, hogy ez ne a visszaemlékezés része lenne.
Ha tehát a következőkben nem az emlék leírása történik, célszerű lenne ezt jelezni, mondjuk úgy, hogy két versszakra szedi.
P.
Szerintem itt, ha a momemtum nem helyes, a pillanat szó se volna helyette. Ez a szövegrész eleve elég általános a mézédes csókkal karöltve, a pillanat szóval már burjánzanának a tipikus formulák. Ide a momentum és a pillanat szó helyet egyaránt valami más szót kéne kiagyalni.
VálaszTörlésEgyébként vannak az írásban szép részek.