Augusztus huszadikán - rekkenő hőség ide, zúgó vihar oda, nekünk kint kell állnunk valamelyik híd közepén, hogy a légi parádét megtekintsük, kicsi fiam jóvoltából. A majd' 40 fokos hőségben halkan, csendben kornyadozom, míg a kicsi ügyet sem vetve tömegre és zajra és melegre, minden egyes fejünk felett elszálló repülőt ujjongva ünnepel. Kapóra jönnek a "Blikkes-lányok", akik a lap ingyenes számát osztogatják. Gyönyörű csákót hajtogatok belőle, feltesszük a fejünkre, a kicsi ujjong, tökéletes a boldogsága, lám, anya milyen jót játszik vele. Példánkat rövidesen egész Budapest követi, legédesebb egy szálfaegyenes, 70-80 közötti néni, nem rest, ő is hajtogat, frizuraigazítás, s a csákó a fején máris úgy trónol, mint egy elegáns kis kalap. Fiam tátott szájjal lesegeti, hol rám néz, hol a nénire, nem tudja, illik-e, szabad-e nevetni, de úgy tűnik, a néniből eredő méltóság őt is jobb belátásra készteti, pláne, hogy megjön a várva-várt Boeing gép is már, ordít a gyönyörűségtől, mutogat, kis híján belepottyan a Dunába.
Másik szomszédunk, egy dagadt, izzadó 50-es pasas rám mordul, szóljak már a gyerekre, ne óbégasson, mit mutogat, miért jár annyit a szája, mit örömködik folyton, meg kérdezget. Szám eltátom, s nem is én, a néni szólal meg: - fiam, hagyja azt a gyereket örülni, elég ha akkorra savanyodik be, mire annyi idős lesz majd, mint maga....
Véget ér a parádé, örülök is már nagyon, valahogy hirtelen olyan rossz lett a kedvem, mennék már haza sietősen, vonszolom a gyereket, apró keze folyton kicsúszik a kezemből, kegyetlenül izzadunk, tolongás, sodor- sodor az arctalan tömeg, végre eljutunk a híd végéhez..
Egyszer csak megpillantom alkalmi ismerősünket, a kedves idős hölgyet újra, ő is észre vesz minket, int, ránk kacsint, s lekapva fejéről csákóját, tátott szájú fiam szeme láttára feldobja azt a kőoroszlán fejére.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése