Amit rég
szépnek láttatott szemem
és foglyává tett,
mára gyönyörű,
hamvadó parázs lett.
Minden ékszerem.
Arcodba rejtek
minden nőt
és féltem hatalmad
felettem,
hogy holtom előtt
elemésztem magam.
Értetek.
Önfeledten.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése