Fekete Keringő
Fehér ruhádat feketére
Színezték az évek...
Egykor erős vállamon nehezednek
A hollók - egyre többen jönnek.
Elrejtjük a tegnap álarca mögé
Gyűrött, szürke arcunkat,
S lassan vonaglunk a tömeg felé
S nyögve kezdjük meg táncunkat:
Minden ritmus adta lépés
Könnyet fakaszt - ó hogy sírunk,
Minden ingatag pörgetés
Felkelti a múltat - együtt vajúdunk,
(De tovább táncolunk!)
Kongó bálteremben rí a zongora,
Együtt csoszogjuk a fekete keringőt,
Elriaszt minden párt az arcra
Kiült sikoly, mi elijeszti a jövőt.
Immár csak szívünkben remeg a zene,
Érzem, ahogy fagyossá válik a kezed...
Végleg elalszik az egykor fényes bálterem,
S mi is vele némulunk el - kedvesem
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése