Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2012. május 20., vasárnap

A lélek titka

with 0 Comment


Hatalmas vízesés hallatta hangját, félelmetes erejét megmutatva, ahogyan a folyóba ömlött.
Körbenéztem, olyan volt, mint a paradicsom, mintha nem is e világi lenne. Bámulatba ejtett, amit láttam. Minden olyan más volt.
   A fák olyan hatalmasak voltak, hogy a tetejükig fel sem láttam, hatalmas gyökerük körbe fonta a vidéket. A virágok kelyhei érdeklődve fordultak felém. Egyikük porzója rám hullajtotta virágporát. A por örvényként vette körbe testem, majd a szellővel tova is szállt. Olyan volt, mint egy varázslat. A virág egy szirmáról egy csepp harmat borult rám. Miközben zuhant a magasból, a nap fényében szemet gyönyörködtetve csillogott. Megremegtem. A harmatcsepp kristálytiszta volt és friss. A szívem hevesen kezdett verni. A hely egyszerre volt titokzatos és varázslatos. Mintha csak álmodnék.
   De mi ez a hely? Hol vagyok?  Talán csak álom, és hamarosan felébredek. Mégis, olyan élethű volt minden. Ott álltam, mintha földbe gyökereztek volna lábaim. Bár csodálatos látvány tárult elém, de hirtelen félelem lett úrrá rajtam. Mi van, ha ez a hely nem csupán szépséget rejt magában? Ezernyi kérdés merült föl bennem hirtelen.
   Lassan elindultam. Közben, mintha a virágok „tekintetükkel” követtek volna. Úgy éreztem, nem bántó céllal, csupán kíváncsiságból. A szélben megremegtek a fűszálak. Megálltam, majd ismét körbe pillantottam, hátha valaki figyel a sűrű fűszál-rengetegből. Aztán ismét csönd honolt. Túl nagy volt a csönd…
   Egyszer csak hangot hallottam. Mintha varázslatos ének szólt volna. A szívem ismét hevesen vert. Elindultam a hang irányába. Nem hittem a szememnek. Néztek rám, mintha csak tudták volna, hogy jövök. Nagy fekete szemük csillogott, fehér hajuk gyönyörű, selymes és rendkívül hosszú volt.  Fehér bőrük akár a hó. Olyan nyugalmat, mint ami akkor ott körülvett, soha máskor nem éreztem. Biztonságban éreztem magam, egyszerre éreztem nyugalmat és boldogságot. A virágporok varázslatosan keringtek körülöttük, mintha csak bűbájjal szórták volna be őket. Nem zavarta őket, hogy ott vagyok. Mintha csak régről ismertek volna.
   Egyikük kezét nyújtotta felém. Elindultam. Kezem gyöngéden megfogta, s úgy követtem őt. Ahogy körbe vezetett, titkon megcsodáltam különleges haját, aprócska, hegyes fülét, cseppnyi orrát, törékeny, karcsú alkatát. Testét hosszú fehér ruha fedte. Ujjai hosszúak, vékonyak voltak, akár csak a fa ágai. Nem munkára születtek, talán inkább varázslatra. Olyan volt, mint egy angyal, bár szárnyai nem voltak. Olyan volt, mint egy tündér, bár attól nagyobb volt. Úgy nézett rám, mintha a gyermeke volnék, akit oly’ rég látott, s örül, hogy méhének gyümölcse végre haza térhetett hosszú útjáról. Megálltunk egy tó előtt, s mintha mondani akart volna valamit. A tó felszíne felé mutatott, mintha azt kérte volna, hogy nézzek bele a tó tükrébe. Nem értettem teljesen, de teljesítettem kívánságát. Amikor a tó fölé hajoltam, megláttam valakit a víz tükrében. Nem én voltam. Legalábbis először azt hittem, hogy nem én vagyok... Megijedtem, majd kérdőn néztem a furcsa lényre. Ő elmosolyodott, majd ismét a tó felszínére mutatott. A tó fölé hajoltam megint. Olyan volt, mintha a furcsa lényt láttam volna a tó tükrében visszatükröződni.
- Nem értem! – szaladt ki torkomból remegő hangom.
S mintha a tükörkép is ugyan ezt mondta volna, csak épp hangtalanul tátogott szája.
   Akkor értettem meg, hogy a lény valójában mit akart mutatni. A valóságot. Minden embernek van egy varázslatos tükörképe, mely mélyen lakozik bennünk. Sajnos már túl mélyen… Van, aki élete során ezt az énjét hagyja érvényesülni, de van, aki haragjával, büszkeségével elnyomja. Ezt a titkot súgta meg nekem Ő, s felhívta a figyelmem valami különlegesre, mely sok emberből már rég kiveszett…



0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.