Két asszony beszélget a buszon. Egyikük az imént szállt fel, s gyorsan lehuppant az üres helyre. Örvend az ismerősnek, talán régen látta, van bőven mondandója is, hát továbbadja.
A másik válaszolgat, helyesel a szemben ülőnek.
A kissé távolabb ülőnek. Köztük ugyanis harmadik nő terpeszkedik csendben a székén, rezzenéstelen arccal, kezében szatyor, nem zavartatja magát a tereferélőktől.
Miként azok sem hiszik, hogy zavarnák őt. Végül is, sok minden történt a családban; ki nősült, ki elvált, nehéz az élet, borzasztó ez a kánikula is, de az ember lánya nem hagyhatja ki a szombati piacot.
Sok információt megtud az ember, még a távolabb álldogálók sem maradnak hoppon, na de, aki köztük ül, ő az igazi haszonélvező. Talán ezért sem gondolja, hogy összébb hozza a társalgókat, s amazok sem gondolnak ilyesmire.
Percek múltán a hallgatag asszonyság leszálláshoz készülődik. Az ajtóból visszanéz, s röpke pillantása érzelmet tanúsít: jólesett ez a beszélgetés.
Érzéketlenek, egymásra oda nem figyelőek az emberek? Esetünk valós cáfolat, bizonyíték a kíváncsiságról... Igenis, nyitottak vagyunk az ismeretekre.
S még annyi mindent nem tudunk a világról!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése