2013. május 15., szerda

Álomszerű valóságban

with 0 Comment



Lenn a mélység magából ásat kutat,
magasság ívkörét emelteti.
Fürkésző ölyv a szem, utánad kutat,
vágyaim vágyaiddal van teli.

Kell még a kegy és csalás önmagamnak,
hogy érezzem, enyém a végtelen
egy-egy porszemben, míg álmaim vannak
s repítenek vad meredélyeken,

Hol elhiszem, a semmiből jön létre
minden jó a szándéktalan rosszra,
fogyó napjaim évekhez mérve.

Tudom, mély a mély, magas a magasság,
elérhetetlen csoda, álomvilág,
mikor az éj a hajnalt ölben hozza.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.