Lenn a mélység magából ásat kutat,
magasság ívkörét emelteti.
Fürkésző ölyv a szem, utánad kutat,
vágyaim vágyaiddal van teli.
Kell még a kegy és csalás önmagamnak,
hogy érezzem, enyém a végtelen
egy-egy porszemben, míg álmaim vannak
s repítenek vad meredélyeken,
Hol elhiszem, a semmiből jön létre
minden jó a szándéktalan rosszra,
fogyó napjaim évekhez mérve.
Tudom, mély a mély, magas a magasság,
elérhetetlen csoda, álomvilág,
mikor az éj a hajnalt ölben hozza.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése