2013. augusztus 14., szerda

Esti tűnődés

with 0 Comment


„Az élet nem győzelem, a halál pedig nem jelent vereséget.”  – Tonya  Hurley

Láttam már sok ember életét a halál előtt, vagy megöregedve, vagy a betegség által legyőzve, és elmondhatom, hogy minden esetben a halál, mint a megváltó, mint az utolsó kenet feladója, úgy szerepelt.  Apám, kit a halál gyorsan vitt el, megöregedve, az élete végén elcsendesedett, befelé fordult, kis rádióját hallgatva, nem folyt bele a család mindennapjaiba, mint egy remete úgy élt, ki csak szemléli a körülötte zajló, hangos világot. A halállal már számolt, sőt várta, mert elérte az apja életkorát, azt a kort, amikor elszólította a teremtő. Én sem élek tovább – mondta szelíd beletörődéssel. Születése sem okozott hajdanában kirobbanó örömöt a szegény parasztcsaládnak, mert a hetedik gyerek születése, egy alföldi zsuppfedeles cseppnyi házban csak növelte a gondot, csak egy éhes szájjal lett több. Rosszkor született, gazdasági válság, háború, a kommunizmus, szegénység, sodorta az élet, mely nem volt soha győzelem a számára.
Nem sokkal a halála előtt megkérdeztem a nagybeteg anyósom –fáradt Mama?
- Fáradt vagyok, igen, ideje végleg megpihenni.
Ekkor rájöttem, hogy csak addig félünk a haláltól, amíg el nem jön annak az ideje. Többségünk az életét észrevétlenül éli, és nem hiszi, hogy ajándék, él és kész. Mindannyian a hétköznapok rabjai vagyunk, nincs katarzis, csak a napi feladatok kifogyhatatlan sora.
„Mindenki a hétköznapok rabja, mindaddig, míg ki nem zökkentik a megszokott világból.” – mondja a számkivetett a filmben, de legtöbbünknek úgy telik el az élete, hogy nem történik semmi benne, csak ami mindenkivel. Születik, felnő, dolgozik, megházasodik, felneveli jól rosszul a gyerekeit, kellően árt, az egészségének, végül megöregszik és meghal. Erről a szorgos méhek jutnak eszembe, akik gondolkodás nélkül teszik a dolgukat az utolsó leheletükig, semmi nem tántoríthatja el ettől őket. Ha nincs nagy öröm, hát a kicsit becsüljük.  Öregen örülünk, ha valaki figyel ránk, ha nem kényszerülünk elfekvőbe, ha nem dugnak be egy öregotthonba, ha nem válunk kiszolgáltatottá. Az élet valóban nem győzelem, csak feladat, feladatok végtelen sora, mert ha megszülettünk tennünk kell a dolgunk, szinte mindnyájunknak ugyanazt.




0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.