Esti magány

Már csak akkor jutsz az eszembe
ha jő az este,
és egy lámpás fénye alatt
hátamnak dől a magány.
Rám rakódik emlékei súlyával,
magával húz a múltba,
ilyenkor mindig
felerősödik a melankólia.
Te és Én, így ketten,
szenvedélybe olvadó vágyak,
emlékei minden idegembe visszajárnak.
Csók, ölelés, majd bennem,
eltelt ez az este.
Ilyen egy lámpás fénye alatti
esti magány ...
Nélküled és Veled.