Félek, megőrülök, csakis ettől félek,
Mert magamnak én nem szabhatok már féket.
Elmém elveszett rég, sötét fertő alján,
Ott heverész a vad, örvénylő Sztüx partján.
Keresem önmagam, de vaksötét honol,
Amerre csak nézek, minden holt és komor.
Felégette a tűz, vagy én pusztítottam?
Szívemre a farkast miért uszítottam?
Mint földig égetett táj háború után,
Mi kérdőn keresi a választ volt urán,
Úgy nézek most én is magamba, jó mélyen:
M'ért kellett lelkembe szúrnom saját késem?
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése