Fényes csodát szül
zsongó-zsibongó tavasz,
idő húrján hegedül.
Tükrömben fénykép,
ismerős mosoly, tudom.
Mégis idegenül néz.
Hieroglifák
rendezett sora között
bolyongok képzeletben.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése