Nedvesen hullámzó bádogtető alatt,
krétával rajzolt ugróiskola a tér,
a cipőtalpamra rágógumi ragad,
saját univerzumom fültől, fülig ér.
Hosszú copfom kék nejlonszalagot reptet,
szeretettel fonta bele édesanyám,
reggel pöttyös bögréből iszom a tejet,
darázs koppan nagyot a konyha ablakán.
A sarki péknél sorba állok hét hússzal,
ott kapható frissen sült ropogós kenyér,
illata száll, eltűnik a cipó sarka,
mire szeleburdi lábam hazáig ér.
Játszótéren kőszegélyű homokozó,
nehéz vashinta lengi a múló időt,
gazdát cserél néhány színes üveggolyó,
ha a fény felé tartod, látszik a jövő.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése