Átmenet

Egész világ a fejemben táncolt.
Ez a világ még zajtalan volt.
Később valahol óriási harangok,
minden ütésük a fejemben kongott.

Fejem lüktetett, repedt az agyam.
A fájdalom csak emlék maradt.
Kínzó ürességet éreztem magamban,
hiszen emlékeim mind elfoszlottak.

Az idő elvesztette jelentőségét,
talán nem is lesz többé.
Testem a semmibe süllyedt,
senki voltam, talán nem is léteztem.

Erős testem de gyenge lelkem
leomlott a porba.
Zuhantam le a pokolba.
Lelkem a semmibe,
testem már nem létezett.
Senki voltam, s semmi lettem.
Talán nem is éreztem az átmenetet.