Trullala

Én keletkezem, te keletkezel, ő keletkezik.

A viharos szél is keletkezik, kegyetlenül összedöntve mindent ami volt, mert minden keletkezik ami szar ügy, és győzz belőle kimászni, túlélni, számolgatni a vesztességeidet.

Beszéld be magadnak, hogy ez a túlélt keletkezés nem is volt igazi, csak úgy nézett ki, igaz, hatásait és következményeit nézve, rohadt nagy pusztítást végzett.

De ez is szubjektív, kinek mi számít nagynak, egy egérnek egy fagott is éktelenül nagy alagút, egy elefántnak meg csak egy fogpiszkáló…

Egy mangalica is csak áll az üres vályúja előtt, nem érti, miért nem keletkezik valami moslék számára, örülj neki, hogy legalább van vályúd, van akinek az sincs, és ha mégis keletkezne valami ennivaló, hát nincs mibe keletkezzen.

Ezzel a tudattal, hogy van vályúd, nyugodtabb lélekkel lehet éhen halni, mert nem kell mindenkinek legyen marharépája, az egy pozitív diszkrimináció, és ha mégis szerzel egyet, akkor sem élsz örökké.

Szorgalmazni kéne a híd építéseket, lehet felüljáró is, minél több van, annál többnek oldódik meg a lakásproblémája. Alá lehet ülni, nem esik rád az eső meg a hó, halihó, de jó élni ott a friss levegőn, és még mosdani sem kell.

Egész nap nézheted a folyton változó tájat, azt teszel amit akarsz, nem keletkezik önrendelkezéseidnek következménye.

Kiírhatod a fejed fölé, hogy én vagyok a nagy probiutikum, tán még probituszin is, amikről azt sem tudod mik, de jól hangzik.

Egyedem, begyedem, tengertánc, tehetnek neked egy szívességet, akár belecsinálhatnak az üres vályúdba, takard le egy színes ronggyal, akkor csak szagot érzel.

Egy kakadu is rászállt egy vékony ágra szórakozottságában, ami úgy tört le alatta mint a pinty, de nem ez volt a baj, hanem az, hogy meglepetésében elfelejtette kinyitni a szárnyait. Akkorát esett, csak úgy nyekkent…

Persze akik látták, marha jót röhögtek, mert részvétlen bunkók.

Hogy a bunkók hogy keletkeznek, arról fogalmam sincs, de piszkosul sokan vannak, és szinte szégyellheted magad, ha te nem vagy az. Egyszerűen nem illik kilógni a sorból, hülyén feltűnősködni, hogy te bezzeg más vagy, neked volt gyerekszobád is, ami nem krétával volt a villamos sínekre rajzolva.

Most bezzeg szarod sincs, ami nem is csoda, hiszen a vályúd üres, nem keletkezik benne semmi, ami ehető.

Éljen a Haza ! Menjetek haza… mondta szegény Rajz, a „Dollárpapában”.

Yo Sonjo- mondogatod magadnak, mert nem hiszel a saját szemednek,

nem tudod felfogni, hogy hogy a francba tudtál így a béka segge alá kerülni, vagy négy emelet mélyen.

Hát azt biztos nem mondhatod helyette, hogy Yo el Rey, mert az annyira nem igaz, hogy még te is érzed, hogy túlzás.

A túlzások is keletkeznek, nem csak a szélviharok.

Nem összetévesztendő a turzással, az mást jelent. Mert minden jelent valamit, de leginkább semmit.

Mert hogy mi jelent és mit, ezt a mindenkori társadalmi szabályzók keletkeztetik, ami idővel mindig változik, minden nézőpont kérdése, a Kamilla egy kurva, mert nekem nemet mondott. Például.

Ha belegondolsz, csak szubjektív dolgok, események, történések vesznek körül, nem győzöl melléfogni, ha igen kényes helyen fogtál mellé, abból még ádáz verekedés is lehet…

Biztosabb, ha egyáltalán nem nyúládozol te semerre, ez a hosszú élet titka, meg még több dolog, ami momentán nem jut eszembe.

Szerencséd, hogy nem vagy polip vagy medúza, ennyi karral hatványozottan többször lehet melléfogni, aminek állandó botrány lenne a következménye, idővel olyan laposra vernék a képedet, hogy mehetnél akváriumba lepényhalnak.

Az ismerősök büszkén bámulnának az üvegfalon keresztül, jó hangosan mondanák egymásnak,- hogy az idegen bámészkodók is hallják- nézd a Jenő milyen elegánsan úszkál ottan, bár egy elektromos rájának sokkal hosszabb a farka…

A Rózsikának is volt erre egy epés megjegyzése, de azt nem írom ide…

Samu is szereti a saláta torzsáját, meg a száraz kenyér héját és a puffasztott rizst.

Baromi falánk- de őszinte, mert nem tagadja, hogy a zabáláson kívül nem érdekli semmi. Ja !- nem is mondtam, Samu egy fehér egér.

De mindegy mi a fene vagy, vagy, és ez a lényeg, ha okos és érdeklődő vagy, akkor is elmúlsz- mint egy hasmenés.

Nehéz élni, meg nem élni is, feltételezem, azért egyformán rohadt, hogy ne fájjon senki lelke a másik verziót nélkülözve. Valójában tökmindegy melyik állapotodban vagy kilátástalan.

Csak gurigázik veled a sors, akár egy bagolyköpettel, félő azért, mert összgalaktikus megítélésedben nem is vagy több.

Én keletkezem, te keletkezel, ő keletkezik, akár a szélvihar, ami összedönt mindent, amiről azt hitted fontos. Hát bizony testvér, ha már keletkeztél, vágj hozzá jó pofát, mert akkor is az van ami van, és nincs másképp.