Szöveg: Kardos M. Zsöte.
Ének: Szarka Fatima.
Zene, gitár: Szinay Balázs.
Album: Kettőnk helyett.
Így várok
Mozdulatlanul várok.
Körülöttem darabokra tört utak
ajtók és ablakok kopogásra éhesen.
A szélcsendben elsimult hullámok
rejtekéből felszínre úszó palackot,
az égbolt változásából a hideget
és meleget magamra öltve,
a búcsú távolságából nézem azokat,
akikkel együtt vetettünk.
Az ültetett mag kihajt.
Érte akartam hazatalálni egyszer.
Könnyeimet küldeném messzire
a felkelő Napba, csillagok fényébe,
a levetkezett fák nyugalmát kérem,
a visszatérést, ahogy a fecskék és
gólyák szelik az eget évről évre.
Így várok.
Pókhálók szépséges szöveteibe,
bogarak fénylő páncéljaiba,
madarak szárnyaiba kapaszkodom.
Gyönyörű szeretnék lenni.
Olyan ártatlan akár a gyermek
a születés nyitottnak hitt kapujában.
Mezítláb, fű simította testem
a Kegyelem feltétel nélkül
fogadó karjaiba érjen.
Ének: Szarka Fatima.
Zene, gitár: Szinay Balázs.
Album: Kettőnk helyett.
Így várok
Mozdulatlanul várok.
Körülöttem darabokra tört utak
ajtók és ablakok kopogásra éhesen.
A szélcsendben elsimult hullámok
rejtekéből felszínre úszó palackot,
az égbolt változásából a hideget
és meleget magamra öltve,
a búcsú távolságából nézem azokat,
akikkel együtt vetettünk.
Az ültetett mag kihajt.
Érte akartam hazatalálni egyszer.
Könnyeimet küldeném messzire
a felkelő Napba, csillagok fényébe,
a levetkezett fák nyugalmát kérem,
a visszatérést, ahogy a fecskék és
gólyák szelik az eget évről évre.
Így várok.
Pókhálók szépséges szöveteibe,
bogarak fénylő páncéljaiba,
madarak szárnyaiba kapaszkodom.
Gyönyörű szeretnék lenni.
Olyan ártatlan akár a gyermek
a születés nyitottnak hitt kapujában.
Mezítláb, fű simította testem
a Kegyelem feltétel nélkül
fogadó karjaiba érjen.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése