Tisztelt Szerők, Látogatók!

A Láncolat Műhely weboldalának munkáját 2017 szeptemberétől a Comitatus internetes irodalmi folyóirat (www,comitatusfolyoirat.blogspot.com) váltja fel.
A továbbiakban közlésre szánt írásműveket, egyéb alkotásokat a comitatusfolyoirat@gmail.com email címre várunk. A megadott elérhetőségen az itt megismert kritikusok bírálják el a küldeményeket és reagálnak a küldött anyagokra.

Szinay Balázs,
főszerkesztő

2011. szeptember 18., vasárnap

Élmény, a modern Perzsiából

with 0 Comment
Nem igazi kritikát írok (nem mintha tudhatnánk, hogy pontosan milyen is az IGAZI), hanem afféle ajánlót. Olyan filmhez, amelyet (szinte) csak méltatás illethet, nem bírálat. Olyan moziélményhez, amelyet nem egyhamar vet ki fejéből a millió – benne sok haszontalan – információval teli agyunk. És nem azért, mert soha nem volt cselekményt ismerünk meg – nem, válásról és e körüli perpatvarról éppen elég ismeretünk van. És nem is azért, mert ez az iráni filmalkotás több jelentős díjat is besöpört az idén – ez ugyanis csak jogos „következmény”.
        A Nader és Simin – Egy elválás története azon egyszerű okból érdemes megtekintésre, hogy egy eseménysoron keresztül nagyszerűen mutatja be az iráni emberek gondolkodását, izgalmasan érzékelteti e tőlünk távoli kultúrában élők mindennapjait. Abba az országba visz el a rendező Asghar Farhadi, amelyre az elmúlt ötven évből jószerével ezek a nevek-hívószavak irányították figyelmünket: Reza Pahlavi, Khomeini, urándúsítás, Ahmadinezsád. A perzsák egykori hatalmas birodalmából lett állam éppúgy keresi helyét a mai világban, ahogyan a családok is megküzdenek a boldogulásukért. A vallási kötöttségek, a „férfialapú” társadalmi hagyományok miatt a közösségeknek ez a küszködése bizony elég keserves, hát még, amikor a házasságok felbomlása vagy megtartása a tét, gyermek-elhelyezési gonddal súlyosbítva. E filmnek éppen ez a központi témája.
        Simin válni szeretne férjétől, Nadertől, mert az nem akar elmenni vele az országból, hiszen beteg apját kell gondoznia. Segítségül fel is vesz egy házvezetőnőt, Razieh-t, aki aztán kulcsfigura lesz, vagy mondhatjuk: alakítója a film többi főbb szereplőjével legalábbis egyenrangú játékkal nyújt emlékezeteset. Ez érvényes a tizenegy éves Termeh-re, mint az ápolásra szoruló nagyapára is – az őket megjelenítő színészekre. És ezek a méltató szavak túlzás nélkül kiterjeszthetőek a film többi résztvevőjére, ugyanis mindannyian nagyon természetesen – szeretném valamiképpen, legalább idézőjellel megerősíteni az állítást – „játszanak”.
        Nem kell tartani attól, hogy nehéz lesz megérteni az idegen szokásokat, nagyon is ismerős képeket, párbeszédeket pörget elénk a rendező; egy helyütt hitetlenkedni kezdünk azon, hogy ott is mondanák a lelki válságról: magam alatt vagyok…(Elképzelhető, hogy ez fordítói „könnyedség” eredménye.) Látjuk a munkanélküliek seregét is, de különösképpen erősítik a párhuzamot a mi valóságunkkal a válással összefüggő vádaskodások, hazugságok, a heves indulatokba torkolló konfliktusok. És miért lenne másként Iránban, mint nálunk: természetesen nem marad nyom nélkül a gyermek tudatában, amit átél, sőt, itt különösen érdekes, a film erejéhez sokat hozzáadó szerepe van a mondhatni felnőtté érő lánygyermeknek.
        E filmből minden eddigi tapasztalatunknál jobban ráérezhetünk a hétmilliós lakosságú (az agglomerációval tizennégymilliós) Teherán életére. A moziműsorok is, a sajtóban megjelentek is méltán ajánlják megtekintésre. Erős, profi módon elkészített filmnek minősítik. Ez így van, még ha néhol túlzásoktól sem mentesek a cikkek. Volt, ahol az alkotás lebénító hatásával magyarázták, hogy még a közreműködők listája alatt is ülve maradtak a nézők. Ez esetben inkább arról lehet szó: kíváncsiak voltak, hátha még kiderül, melyik szülőjével kíván maradni az erről csak négyszemközt nyilatkozó gyereklány. Szerencsére nem tett kedvükre a rendező, s így inkább serkentette el- és továbbgondolkodásra őket.
        Az egyik portálon olvasható kritikához valaki azt fűzte hozzá: nagyon hasonlít egy másik ajánlóéhoz. „Csak nem ő volt a másik néző a teremben?” – Poénnak jó, viszont inkább a hazai mozinézői szokásokra vet rossz fényt, hogy értékes, még oly melegen ajánlott alkotásokra sem megy el túl sok néző. Akikkel együtt ültem végig e perzsa filmet, nagyon úgy tetszett: mindannyian elégedettek voltak.





► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.

HOZZÁSZÓLÁSOK