2012. június 24., vasárnap

Gyermekkor

with 0 Comment


Emlékszem, ahogyan egészen aprócska koromban útnak indultam a nagymamám háza felé, egyedül – most elmosolyodtam, mert hirtelen a Piroska és a Farkas története jutott eszembe, pedig ez most nem annak a mesének indult…
    Forró nyári nap volt, és szó nélkül indultam el otthonról, fittyet hányva szüleimre. Emlékszem, az út poros földút volt, lábaimat mindig piszok díszítette, de ez egy cseppet sem zavart. Emlékszem a nagymama udvarára, a homokozóra, a baromfiudvarra, s ahogy mindig mezítláb járkáltam a puha fűben és a forró betonon egyaránt. Imádtam, ahogy a forró beton – ahogy akkoriban mondtam: a tüzes kő – égette apró talpaimat. S emlékszem, a fülledt, forró nyári nappalok mozdulatlanságára, melyet csupán a légy bosszantó zümmögése tört meg… és a kakas, aki néha napján megkergetett...
    Benn a házban mindig kellemes hűvösség uralkodott. No és a felejthetetlen, finom, meleg házi tej. Minden éjjel, lefekvés előtt kaptam egy jó nagy bögrével. Mindig mély álomba szenderültem tőle. Éjjelente szerettem jó mélyen beleszippantani a mama kacsatollas párnájába, mert imádtam a párna jellegzetes, mamás illatát. Még ma is furcsa érzés tölt el, ha rágondolok. Ma már nem érzem az illatát… Vele együtt, elmúlt…
    Kora hajnalban a szellő a kakasok ébresztő hangját hozta magával, a nyitott ablakon keresztül. Szerettem a hangjukat, a városban nem hallani ilyesmit és ez is hiányzik.  Hiányzik a kakas hangja, a mama párnája, az esti finom, meleg tej…
    Ma már más időket élünk. Talán egyszer, anyaként újra átélhetem azokat a játékos, boldog, felhőtlen pillanatokat… S vajon milyen lesz ő, az apróság? Vajon ő is szereti majd a „tüzes követ”? Koránt sem biztos…
    Mikor világra jönnek, csak az édesanya létezik számukra. Az anya, aki táplálta őket, az anya, akinek ha nem érezhetik közelségét, testének melegét, már rögtön eltörik a mécses… Keserves sírás a vége mindennek, ami szokatlan, ami még idegen. A sírással az anyai puha, meleg mellek közzé kéretik magukat s ez az egyetlen hely, ahol – kilenc hónap után - újra hallhatják a szerető anyai szív dobbanását, mely örökké csak értük dobog…
 
 

0 Hozzászólás:

Megjegyzés küldése

► Üzenőfal / Kiajánló: itt osszthatod meg az által ajánlott műveket!


Üzenőfal használat: A fenti gombok segítségével be tudtok jelentkezni. A "Guest" opció azt jelenti, hogy egyszerűen csak begépelitek a neveteket.