Drága Kincsem, rab madaram,
szárnyad hull le ájulatban.
vágyakozva rabként éltél, az
ég szívedben vágyott kékség.
Nézd, ajtód éjjel nyitva maradt,
repülj hamar, az őröd visszaszalad,
szép kalitkád kulcsa kattan,
éled életed tovább vígasztalan.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése