Valójában az ember már kisgyermek korában elkezd azon gondolkodni, mi szeretne lenni. 'Tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász.' Ez elkíséri felnőtté válásáig. Talán az utolsó leheletig. Ezt nem tudom. De mikor már lettünk valakik, valamivé váltunk is szoktunk álmodozni. Mi szeretnénk lenni azon kívül, amik már vagyunk. Talán a környezetünk tukmálja belénk. Talán az elégedetlenség, vagy annak akarása, hogy valamivel kitűnjünk a társadalomból. Annak szürkeségéből. De ekkorra már azt hiszem kukás autó sofőrök már nem szeretnénk lenni. Olimpikonná válni, vagy No1 gitárossá. Igazságosztó terminátorrá. Speciel én mesterlövésszé. Ildi, ha megemlíthetem, ha nem akkor bocsi, Grippen pilótává. Kinek épp mi a heppje. Mozdonyvezetők hányan akartunk vajon?
Valamin azonban kevesebbet töprengünk.
Mik nem szeretnénk lenni. Na jó, jó! Mielőtt még követ ragadnátok, tudom hozza az élet az olyan helyzeteket mikor azt mondjuk, "Hú, nem lennék a szerencsétlen helyében." De ezzel ennyi. Nem foglalkozunk vele tovább. Nem érdemel több figyelmet, energiát. Nem álmodozunk róla mi lenne ha a "szerencsétlen" helyében lennénk. Mik nem akarunk lenni? Meddig lehetne sorolni? Napestig. Hajléktalan, súlyos beteg, súlyos beteg hajléktalan, balesetes, hasmenéses, hasmenéses balesetes. Stb, stb.
Én pl. nem szeretnék még mezei nyúl lenni. Arra mindenki vadászik. Még az autók is. Vörösszárnyú keszeg sem. Nem elég hogy azt is sok ragadozóhal, egyéb más halevő ragadozza, horgásznak is rá, de még az uszonya is élénk piros. Nehogy ne legyen egyszerű az élete. Feltűnő, mint havas tájon a kéményseprő. Ha már kigondoltam.
Tárgyak sem sokan szeretnénk lenni. Egy két kivétellel talán. De ebben az esetben szerintem csak X ideig szóló testcseréről lehetne szó.
De cipó végképp nem akarnék lenni. De ki is gondolna erre? Én. Mert én ilyen vagyok. Más helyett megteszem, mert másnak nem jutna eszébe sem. Ugye Balázs?
De nézzük, miért is rossz ennek a szerencsétlen cipónak? Milyen hányatott sors jutott neki?
Összeállítják a tésztáját, Dagasztják, ütik, kézzel, vagy géppel. Kelesztik, hogy majd szétreped. Késsel megvágják, legalább kétszer. Vagy egyszer, de akkor annyira, hogy felér kettőnek. Lapátot nyomnak alá, majd jöhet a kemencehalál. Kiszenved. De ez még nem a vége. Mikor kikerül éles penge, vagy pengék szeletekre szedik. Szétvágják a testét. Némi feltét után rágás és emésztés hozza el számára a megváltást. Vagy kiszárad a polcon. Akkor meg ledarálják. Sehogy sem a legszebb lét.
Igen, cipó biztosan nem szeretnék lenni.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése