megint a vízionárius, a szende púpos,
s kéretlen arcodba nyomja
mihaszna veséid sajgásának
konok csatamezőn készült pillanatképét.
Amint szenvedélyes, kérlelhetetlen
harc dúl hátad tüzes végváraiban,
s bástyának állnak a vesék,
eszedbe jutnak aggodalmaid*
s a várpatakba fojtott kapcsolatok.
Valahol pangás van.
A véráram megrekedt egy
ki nem mondott szóban,
vagy egy homokká sűrűsödő, tán már kővé is dermedt
meg nem bocsátás úttorlaszában.
Miért? – A kérdés megdolgoztatja szellemed,
az útonállók, garázdák pedig szíved.
Félig lázasan, virrasztva mégis valami
bohókás, méla szenderedésben
ébredsz rá a legvadabb válaszokra…
…vagy csak ömlik rólad tovább a víz
s megszegve sorsnak tett ígéreted
ellopsz valaki elől egy szövetet,
hogy újra megpróbáld…
De élni most sem akarsz.
Diagnózis nincs,
az orvos pedig utadra enged,
s te csak azért tudod, hogy a tanácstalanság
valakit benned felejtett,
mert időnként hátadhoz kapsz s felszisszensz…
* A pszichoszomatika szerint a vese az aggodalmak, félelmek, a kapcsolati konfliktusok szerve.
Te viszont egy újabb, filozófikus, elgondolkodtató művel leptél meg bennünket,
VálaszTörlés( Szeretem, hogy mindig elgondolkodtatsz, de ezt már írtam.) Irma
...épp testben, épp lélek...vagy épp hogy beférek...félek, hogy nem...ezért engeded Te is szabadjára a fantáziádat...remek írás, bár nekem egy kicsit nehézkes, így többször is át olvasgattam...
VálaszTörlésTovábbá tisztítószervünk, nem hiába áll a bibliában:
VálaszTörlés„Én, az Örökkévaló a szív feltárója és a vesék vizsgálója vagyok” Jer. 17,10
Tetszett a versed.
Én a miért-nél álltam meg..ideje lépnem..
VálaszTörlésGratulálok versedhez!
Éva.